A fűtési szezonban történt tűzesetek adatait összesítve elgondolkodtató változást mutatott a szénmonoxid mérgezéses esetek száma, amely 2010-től kezdődően a korábbi időszakhoz képest megnégyszereződött.

Nőtt a szén-monoxid-mérgezésről, vagy annak gyanújáról szóló bejelentések száma – az érzékelők egyre elterjedtebb használata miatt.

A szénmonoxid mérgezés tipikus tünetét „rongyláb-tünetnek” nevezik, amely során a mérgezett nem tudja lábainak mozgását koordinálni. A mérgezésre kezdetben kábultság, fejfájás, fülzúgás, hányinger, szédülés, zavartság, a bőr kipirulása jellemző. Hasonló tüneteket más, kevésbé veszélyes betegség is okozhat, ezért a mérgezést szenvedő hajlamos elbagatellizálni a problémát. A mérgezés későbbi fázisaiban izomgörcsök, hányás, bénulás, majd a legsúlyosabb esetekben eszméletvesztés és fulladás lép fel.

Az utóbbi időben a szén-monoxid témával sokat foglalkozik a sajtó, mert új veszélyforrásként jelentkezik a régi ablakok, nyílászárók cseréje. A nyílt égésterű tüzelőberendezések a helyiségből veszik, vennék az égési levegőt, ami viszont a nyílászárócsere után nem pótlódik, hiszen az új ablak és ajtó mintegy levákumolja a lakást.

A kéménytűz is gyakori télen. Ez a tűzeseteknek egy sajátos fajtája. Optimális esetben az égéstermék a kéményen keresztül távozik, azonban ha nem megfelelő a kémény kialakítása, vagy elmarad annak tisztítása, karbantartása, a füstgázok egyre feljebb haladva lehűlnek és lecsapódnak a kémény falán, a pára lecsapódása miatt a korom itt megtapad, kátrány keletkezik, és ez a lerakódás – főként enyhébb időjárás esetén – az alsóbb részeken is megjelenik.

Azonban ha az idő ismét hidegre fordul, és erősebben tüzelnek az ingatlan lakói, a korom 480 Celsius fokot elérve izzani, égni kezd, és bekövetkezik a kéménytűz. Ezt abból vehetjük észre, hogy a huzat hatására hullámzó hanghatás keletkezik, amely jelzi: beindult a kéményben az izzás, az égés, amely során a hőmérséklet akár az ezer (!) Celsius fokot is elérheti. Ebben az esetben az első teendő, hogy a tűzoltóságot haladéktalanul értesítsék, és a tüzelőberendezés szellőzőnyílásait lezárják, majd a kémény felületéről minden éghető anyagot – képet, terítőt, falburkoló anyagot – azonnal el kell távolítani, és a kéményt tejes hosszában, egészen a padlásig ellenőrizni kell.

A rendkívül magas hőmérséklet miatt lényeges, hogy a kémény valamennyi tisztítónyílása zárva maradjon, és nem szabad vízzel beavatkozni, mivel az azonnali robbanást eredményezhet.

Vásárhelyen is jellemzően sok régi épület felújítása során szereltek be nagyobb teljesítményű fűtőberendezést. A régi építésű, fagerendás házak esetében előfordult, hogy a nagy hőt termelő kályhával befűtöttek, és annak hőjétől a fagerendák beizzottak, amely azután átterjedt a födémre és a tetőszerkezetre is. Szintén régi építésű házaknál fordul elő az, hogy a téglakéményt csak a padlásig építették meg, onnan fém-, vagy eternitcsővel vezették ki az égésterméket. Nagyobb hidegben, erőteljes fűtés esetén ez is a tetőszerkezet izzásához, kigyulladásához