Hat bemutatót tervez az új évadban a Budapesti Operettszínház; a teátrum emellett hazai és külföldi vendégszereplésekkel, koprodukciókkal, valamint turnéval készül.
Az intézmény csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján a művészeti vezető és a főigazgató a terveket vázolták.
A teátrum a következő évadban is nagy hangsúlyt fektet a belföldi együttműködésekre, koprodukciókra, vendégjátékokra és külföldi bemutatókra. Ezzel összefüggésben Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója elmondta, hogy az idén százéves A Csárdáskirálynő című operettel hazai és külföldi helyszíneket is érintő turnéra indul júniusban a színház. Az állomások között szerepel München, Siófok, Tokaj, Baja, Omán és Hódmezővásárhely.
A főigazgató hozzátette, hogy mivel a darab magyarországi premierje egy évvel a bécsi ősbemutató (1915. november 17.) után volt, ezért a jubileumi évad elnyújtását tervezik, remélve, hogy jövő nyáron újabb vidéki városokba és fesztiválokra is elvihetik a produkciót.
Minden valószínűség szerint a világ legtöbbet játszott Kálmán Imre operettet augusztus 20-án láthatja a vásárhelyi közönség.
A Csárdáskirálynő a legismertebb operett a világon. A statisztikusok szerint nincs egyetlen olyan perc sem, hogy a világon valahol fel ne csendülne - filmen, tévében, vagy rádióban - valamely slágere. A darab története 1914 tavaszáig nyúlik vissza, amikor Leo Stein és Béla Jenbach azzal az ötlettel keresték fel Kálmán Imrét, hogy írni kellene egy történet egy pesti orfeumi énekesnőről, akibe beleszeret egy trónörökös. Kálmánnak megtetszett az Es Lebe die Liebe (Éljen a szerelem) cím, s maga az ötlet. Három héttel a találkozó után Stein és Jenbach át is adták neki a szövegkönyvet. Kálmán Imre visszavonult egy kis üdülőhelyre, hogy nyugodtan dolgozhasson. Közben kitört az I. világháború, és a zeneszerző abbahagyta a komponálást: "Nem tudok zenét szerezni akkor, mikor a frontokon egymást öli a világ" - mondta. Egy év szünet után Lehár Ferenc tanácsára folytatta a munkát, kibérelt egy villát Bad Ischlben, és végül itt fejezte be operettjét.
