A napokban egy kaposvári cég gondozásában egy pécsi nyomdában elkészült a Bethlen Gábor gimnázium elmúlt 70 évében az iskolában érettségizett egykori tanulók, végzős osztályok tablóit felvonultató kiadvány.
A kötetet - amelynek bemutatója december 2-án volt - nagyon sokan várták. Túlzás nélkül: határon innen és határon túl.
Ahogy ilyenkor mondani szokták: hiánypótló kötet született. Tegyük hozzá, nemcsak hiánypótló egy ilyen tablógyűjtemény, hanem „emlékpótló” is. Mert - talán megbocsátható - hogy 30-40-50 vagy még több év távlatából nem emlékszik valaki az egykori osztálytársára. Hiszen ahogy idősödik valaki, úgy hatványozódnak az ismertségi körébe kerülő nevek, arcok.
Nos, ilyenkor jó érzés ránézni az egykori érettségi tablóra, vagy a többi évfolyam valamelyikére, hogy a nevek, képek alapján „beugorjanak” emlékek barátokról, barátnőkről, „rosszcsontkodásról”, vagy éppen megható közös élményekről. Az „örökbecsű” anekdotákról, az együtt töltött évekről, az iskola lelkünket simogató emlékéről nem is beszélve.
Ezért várták sokan örömmel Hódmezővásárhelyen és túl…, a hiány- és emlékpótló albumot. Azonban az örömbe üröm is vegyül, mint arról több olvasónk is írt Szerkesztőségünknek, mondván erősen kifogásolható a képek nyomtatási minősége. Olvasóink szerint sok tablón elmosódottak a nevek, az arcképek nagyon sok helyen homályosak, a reprodukció közben keletkezett hibák sincsenek kijavítva, de több tabló fotótechnikai korrekciókra is szorulna.
Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy - a digitális korszak kellős közepén - a tablók DVD mellékletét is hiányolják. A könyv árába belefért volna.
Hogy ezekkel a képi hiányosságokkal a kiadvány mennyit veszített eszmei értékéből, nem a mi feladatunk eldönteni, a szakmai szemszögből történő elemzésére viszont felkértük Hegyi Endrét, aki körülbelül 40 éve bálok, tablók hivatásos fotósa.
„A Tablók Könyve ötletét jónak tartom, több évtized diákjait nézhetjük egy kiadványban, de nem lektorálni akarom a könyvet” - mondta Hegyi Endre a Vásárhelyi Híreknek.
Hozzátette, szerinte is sajnos szóbeszéd és téma lett a városban. "Sokan megkérdeztek, hogy láttam-e a könyvet? A kérdésekbe a véleményüket is elég borsosan megfogalmazták."
A könyv „látványos is lenne” ha a képek élesek lennének, de alig felismerhetők a diákok képei, bár támpont lehet a szalagba kiszedett névsor. A fotós megjegyezte: „lehet totózni az arcok között”
Az is elmondta: „Mint öregdiák 1976-ban végeztem a Bethlenben, sokszor nézegettem a szünetekben a gyönyörű tablókat a festett vaskos fakeretben.”
„A kötetbe szedett könyvben sajnos a reprodukciók felbontása nem megfelelő, ezért a nyomda bevetette a Photoshop-os élesítést, aminek eredményeként számos helyen reliefszerű lett a kép. A papír vékony áttetsző, azt a benyomást kelti, mintha fénymásolat lenne. Az óriástablók fényképezését nem egyenletes világítással oldották meg, ezért világos vagy sötétebb az egyik vagy másik fele. A borító puha kötésű ennyi pénzért megérdemelhettünk volna kemény kötést is.
Az alkotók nevei nem szerepelnek pedig egy-egy tabló nem készült volna el ha nem fényképész készítette volna a felvételeket. Hiányolom Bodrogi, Lusztig, a Fényszöv, Borisfotó, Antalóczi neveket, mint alkotókat.”
Hegyi Endre, aki maga is sok évtizedes tapasztalattal a háta mögött bálok, tablók fotósaként is ismert, röviden összegezte véleményét:
„Nézve a kiadvány képeit, az emlékeimben látom az eredeti tablókat, és bizony ebben köszönő viszonyban sincsenek az eredeti képekkel. Tisztában vagyok vele, hogy a véleményem esetleg „súrolja” a kiadó jó hírnevét, ám gyakorló fotográfusként igen is kell véleményemnek lennie, valahol a már letűnő fényképész szakma becsülete is ezt mondatja velem.”
