A 2013-as Év Gyógynövénye, a máriatövis (latinul: Silybum marianum) májkárosodás megelőzésére, mérséklésére alkalmazott növény.
Elismertségét tükrözi, hogy több kórkép kezelésében az elsőként választandó szerek között tartják számon. Tisztított kivonata számos jó minőségű készítmény összetevőjeként van forgalomban.
Hatóanyagaival, hatásának módjával, hatásosságával több száz tudományos közlemény foglalkozik, mégis napjainkban is jelennek meg új, figyelemre méltó eredmények. Ezek közé tartozik, hogy vírusos májgyulladás kezelésében betöltött lehetséges szerepét az újabb klinikai adatok alapján egyre jelentősebbnek tartják.
A máriatövis nemesítésével, összetételének feltárásával, hatásosságának bizonyításával kapcsolatban számos hazai kutató ért el elévülhetetlen érdemű eredményeket. A növény Év Gyógynövényévé választása az ő munkájuk elismerése is.
Az Év Gyógynövényének az Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának vezetősége által első alkalommal választott máriatövis (latinul Silybum marianum) már a középkorban is az elismert gyógynövények közé tartozott, elsősorban epe- és májpanaszok kezelésére használták. A máriatövis név és a növény népies nevei (Boldogasszony teje, Boldogasszony káposztája, máriabogáncs, pápafű, Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise, tarkabogáncs) arra a legendára vezethető vissza, amely szerint a levelek fehér márványozottsága akkor keletkezett, amikor Jézus anyjának, Máriának teje ráfröccsent a növényre. Valószínűleg ennek a hiedelemnek köszönhetően elterjedten alkalmazták a tejelválasztás fokozására. Melius Péter Herbáriumában (1578) Boldogasszony tövise néven elsősorban étvágygerjesztő, hasfájást enyhítő, görcsoldó szerként szerepelt.
A máriatövis a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, a mediterrán térségből származó egyéves növény. A tenyészidő elején tőrózsát, később akár 1,5-2 m magas hajtást növeszt. Számos országban termesztik, eredeti élőhelyén utak mentén, réteken, legelőkön is megtalálható. Sok fényt és meleget igényel, jó szárazságtűrő. Levelei fehéren márványozottak, szélük öblösen hasogatott, élük tüskés. Lila csöves virágokból álló 5-8 cm átmérőjű fészekvirágzatát nagy, szúrós hegyű fészekpikkelyek borítják. 6-7 mm hosszú, két oldalról kissé lapított, egyik felén lekerekített, másik végén bóbitát viselő henger alakú kaszattermése van. Termése az Európai Gyógyszerkönyvben is hivatalos, hazánkban számos gyógyszer, gyógytermék és étrend-kiegészítő alapanyaga.
A máriatövis termése legnagyobb mennyiségben olajat (15-30%) és fehérjét (20-30%) tartalmaz, de gyógyászati szempontból az összefoglaló néven szilimarinnak nevezett vegyületkeverék (kémiailag flavonolignánok) bír jelentőséggel. A termés 2-3%-át kitevő szilimarin hasonló szerkezetű vegyületek keveréke: legnagyobb mennyiségben (kb. 50%) szilibinint, ezen kívül jelentősebb mennyiségű szilikrisztint, szilidianint, izoszilibinint tartalmaz. A szilimarint a máriatövis terméséből kivonással, majd az azt követő speciális tisztítással állítják elő.
A szilimarin a májkárosodást megelőző és a máj regenerációját elősegítő hatással rendelkezik. Állatkísérletek szerint több ismert májkárosító anyag (mérgek, bizonyos gyógyszerek) mérgező hatása gátolható előzetesen adagolt szilimarinnal, vagy a már kialakult mérgezés hatásos ellenszere a máriatöviskivonat. A hatás részben annak köszönhető, hogy a szilimarin megakadályozza a mérgek bejutását a sejtekbe. Jelentős antioxidáns kapacitásuknak köszönhetően a máriatövis vegyületei mérséklik a máj oxidatív károsodását. A szilimarin gyorsítja a májsejtek regenerációját, fokozza a fehérjék előállítását a sejtekben.
A hosszú távú károsodások megelőzésében fontos szerepe van annak, hogy a máriatövis gátolja a máj szövetének átépülését, így véd a májzsugor kialakulása ellen. A szilimarin gyulladáscsökkentő hatással is bír, amelynek a krónikus májgyulladás mérséklésében van nagy jelentősége.
Már évek óta megválasztják az Év Gyógynövényét Németországban. Kapcsolódó cikkünkben erről olvashat:
A kerti sarkantyúka az Év gyógynövénye 2013-ban
