Családja, rokonai, barátai, egykori kollégái, tisztelői április 20-án Hódmezővásárhelyen a Szent István Templomban gyászmisével vettek végső búcsút dr. Hamvas Ödöntől, aki életének 77. évében hosszan tartó betegség után távozott közülünk.
Körzeti orvosként, háziorvosként, kórház igazgató főorvosként, települési képviselőként, Mártély díszpolgáraként maradandót és követendőt alkotott.
Idősebb dr. Hamvas Ödön 1942. január 14-én született Dorogon, egy nyolc gyermekes család hatodik gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 11 éves volt, amikor elvesztette édesapját, ezt követően az édesanyja egyedül nevelte őt és a még szülői házban élő hat gyermekét.
Általános iskolai tanulmányait követően az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett 1960-ban. Már fiatalon megfogalmazódott benne a gondolat, hogy orvosként szeretné segíteni az embereket. E mellett a sport is nagyon fontos szerepet játszott az életében.
Általános és középiskolai évei alatt az akkor még élvonalbeli dorogi labdarúgócsapatban játszott. Ügyesen bánt a labdával, egészen az ifi válogatott kerettagságig jutott, többek között Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás jobbhátvédje is edzője volt.
Az érettségit követően úgy döntött, hogy felvételizik az Orvostudományi Egyetemre. A felvételi során azonban nem járt sikerrel; részben származása, részben pedig családja erős keresztény hitvallás és a Római Katolikus Egyházhoz több szállal kötődő rokoni kapcsolatai miatt elutasították. Ezért dolgozni kezdett, a Dorogi Szénbányáknál vájár segédmunkásként talált magának állást.
Álmait és terveit azonban nem adta fel. Szívós akarat jellemezte; ennek következtében 1962-ben felvették a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi karára. Újabb tanulással teli évek következtek, 1968-ban summa cum laude minősítéssel orvosdoktorrá avatták.
Az egyetemen ismerte meg feleséget, akivel négy gyermeket neveltek fel, több mint ötven évig tartó boldog házasságban. 1968 őszétől öt éven keresztül Mártélyon praktizált háziorvosként. A falu lakóit örökre szívébe zárta, Mártélyhoz élete végéig sok szállal kötődött.
1973-ban költözött a család Hódmezővásárhelyre. Itt körzeti orvosként praktizált, majd az Erzsébet Kórház főigazgatójaként vonult nyugállományba.
A ’90-es évektől kezdve a közéletben is aktív szerepet vállalt. Részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezetének újjászervezésében, több ciklusban volt városi képviselő, a Máltai Szeretetszolgálat munkáját a szervezet helyi elnökeként segítette.
Orvosi és közéleti munkáját mindig önzetlenül, a betegei és a polgárok iránt érzett feltétlen szeretettel végezte, ezzel vívva ki betegei máig tartó nagyrabecsülését.
Búcsúzik tőle felesége, Márta, gyermekei, Ödön, Orsolya, Péter, és Endre; testvérei, menyei, veje, unokái és népes családja.
