A bálozókat körbelengte a múlt misztikuma és a jelen újszerűsége egyaránt. A nóvumot ezúttal néhány igazából nem bálba való „szerkó” is demonstrálta.
„Mindegy hogy milyen alkalmi ruhában, csak legyünk ott.” Ez volt a lényege, az idei báli szezon legváltozatosabb ruhakollekcióit felvonultató Gregus bálnak. Természetesen ez nem vonatkozik a 45 pár táncosra, bár a lányokon volt 6-7 teljesen egyforma pompás fehér ruha. Nos, ez nem a lányok választását, hanem inkább a ruhakölcsönző kapacitását minősíti. De ebben a legkeményebb báli időszakban ezen nem is lehet csodálkozni. Vagy talán van más oka is?! Ha egy fazon jól áll az egyik lányon, akkor biztos ami biztos, azt a fazont mások is kiválasztják? De ez maradjon titok!
Bakacsiné Rostás Edit és Bakacsi László koreográfiájára, illetve felpörgetett nyitózenéjére betüsténkedő táncospárok még inkább rávilágítottak arra, milyen nagy a különbség a mai 18 éves lányok és fiúk között. A hölgyek láthatóan örömüket lelték, ahogy ezekben a gyönyörű abroncsos fehér ruhákban pörögtek forogtak, pukkedliztek, bár a mosolyukat egy kicsit keveselltük. A fiúk egy része, viszont mintha egy kicsit kínban lett volna attól a sok őket figyelő szempártól és a pillanatonként villanó fényképezőgép vakuktól. Mert hát az „üzlet az üzlet!” Volt olyan „hivatásos” aki egy jó fotogén pozíció kedvéért szinte behasalt az átszellemülten táncoló párok közé. A pofátlanság netovábbja az volt amikor a gyűrűben táncoló párok mindegyikét, felemelt géppel közvetlen közelről „arcon lőtte” a vakujával. Ezt a modortalanságot a Németh László bálon is lehetett látni, de ott a táncolók közül egy felháborodott szülő kitessékelte a fotóst.
A – nyilvánvalóan kicsit lámpalázas – táncosok a csárdáshoz érve teljesen felszabadultak. Meghozta gyümölcsét az október eleje óta tartó próbák sorozata. Olyannyira, hogy amikor vége lett a csárdásnak és tapsviharban törtünk ki, váratlanul újraindult a zene és még egyszer letáncolták a csárdást. Persze rögtön kiderült, hogy ez koncepció volt.
A fiúk belső zsebéből a végére előkerült egy szál piros rózsa is, majd természetesen táncba vitték a bál díszvendégét Almási István alpolgármestert, valamint Nagyné Bánfi Judit főigazgatót és Nagy Zsuzsanna igazgatónőt is. Az idei nyitótáncból kicsit hiányzott a már megszokott koreografált menetfelvonulás és a tavalyi Gregus bálon jól bevált reflektoros világítás. Ez persze nem befolyásolta most sem azt a bizonyos feketesasos filinget, amikor a bálozókat körbelengte a múlt misztikuma és a jelen újszerűsége egyaránt. A nóvumot ezúttal néhány igazából nem bálba való „szerkó” is demonstrálta, mert néhány lány és fiú ezt az alkalmat ragadta meg bemutatni fényes feliratos party-zakóját, és a párducmintás „dizsi” topját.
A felnőtté válás évszázados jelképét, a végzősök bálját a családok sem hagyhatják ki. Láttuk is az egy-egy negyedikest elkísérő nagyszülők, szülők, rokonok, barátok jókedvű társaságát, a nagyteremben és a földszinti étteremben egyaránt. Az is jól érzékelhető, hogy a földszinten a 6-10 személyes asztalok körül jóval felszabadultabb a hangulat, mint a nagyterem hosszú sorban felállított asztalainál, ahol csak a mellettük-, vagy szemben ülőkkel lehet diskurálni.
A Gregus Máté középiskola idei bálja mindegyik végzősnek biztos, hogy azt fogja jelenteni, amit Almási István a megnyitó beszédében mondott. „A mai este örökre szóló maradandó emlék maradjon számotokra!”
