Tavaly ősszel a Vásárhelyi Hírekben írtuk, hogy két valóságos úszólegenda erősíti vásárhelyi Hód Úszó Sportegyesületet: Máté Hunor edzőként dolgozik, a budapesti Dara Eszter az egyesület színeiben úszik. Közben a HSÚVC-s Miksi Richárd mellett határon túli tehetséges fiatalok is leigazoltak az egyesületnél, mostantól pedig Rozanovic Ádám is a vásárhelyi egyesület színeiben áll a rajtkőre.
Rozanovic Ádámmmal Korsós Kristóf beszélgetett.
- Több, mint másfél évtized után úgy döntött, hogy klubot vált. Mi miatt választotta végül a Hód Úszó Egyesületet?
Tizenhat évig úsztam Pécsen. Nem kevés ideig. Szakmai okok miatt viszont úgy alakult, hogy váltanom kellett. Több lehetőség is adódott a folytatásra, de a számomra legkomolyabb érdeklődés a HÓD Úszó Se részéről érkezett. Sok minden szólt mellettük, így végül hozzájuk csatlakoztam. Ezek közül volt az egyik Máté Hunor személye. Hunor azt gondolom egy kiváló segítség lehet a számomra, neki is igen jó eredményei voltak, ami miatt úgy érzem, hogy sokat tanulhatok tőle. Ezen kívül a hangulat volt az, ami megfogott. A legutóbbi ob-n láttam, hogy szurkolnak egymásnak. Mit mondjak, nem egy hétköznapi jelenet volt.
- Mire gondol?
Amikor valaki úszott az egyesületből a többiek mind talpon voltak. Kiabáltak neki és bíztatták. Látszott, hogy ugyanúgy számít nekik a társak sikere is. Akkor azt gondoltam: jó érzés lesz majd úgy úszni egy felnőtt bajnokságon, hogy miután bemondják a nevem hallom a csapattársak bíztatását. Más helyeken csak csend telepedik ilyenkor az uszodára.
- A társak befogadóak voltak?
Két versenyen voltam már a csapattal, mindkétszer nagyon jó érzés volt így úszni. Jó a hangulat, segítjük egymást, csapatként tudunk együtt dolgozni. Volt, hogy azon kaptam magam, hogy amikor az egyik csapattársammal együtt úsztunk ugyanúgy izgultam, hogy neki jól sikerüljön, mint a saját sikeremért. Ez az összetartás úgy gondolom példátlan Magyarországon. Legalábbis ebben a sportágban.
- Hol él most?
A Pécsi Tudomány Egyetem sportszervező hallgatója vagyok. Jelenleg a mester szakra készülök, így nem költözhettem el itthonról. Dr. Járai Róbert az, aki itthon segíti a felkészülésem. Ezen kívül Máté Hunor és Olaszné Bajusz Andrea is segítenek a céljaim elérésében.
- Akkor nem Hódmezővásárhelyen edz?
Nem, sajnos ezt nem tudtam megoldani. Nemrég viszont kéthetes edzőtáborban vettem részt Vásárhelyen.
- Milyenek voltak a körülmények? Hogy sikerült ez a két hét?
Az uszoda világszínvonalú. Nagy előny, ha valaki olyan rajtköveken gyakorolhat nap, mint nap, amilyenekkel a legnagyobb versenyeken is találkozik az ember. Jól sikerült. Főleg a technikai tudásomat sikerült csiszolni. Ez az egyébként, amiben a legnagyobb fejlődésre van szükségem. Mindig van mit tanulni.
- Mi az, amiben Máté Hunor a legnagyobb segítséget tudja nyújtani?
Ő mellúszó volt, ahogy én is. Egy pár éve viszont már a gyorsúszás a legfontosabb a számomra. Ha még mindig a mellre koncentrálnék, akkor még különlegesebb lehetne a kapcsolatunk, de szerintem így is rengeteget tud nekem segíteni. Maximálisan megbízom benne. A főszámom most már az 50 gyors, de 100-on is mindig szívesen indulok. Folyamatosan videózzuk, elemezzük az úszásom. Én is megteszek mindent azért, hogy fejlődjek. Az említett technikán kívül a rajtot kell még kijavítanunk. Gyorsan összhangba kerültünk, ami nagyon fontos egy klubváltáskor.
- Mik a következő célok?
Egyelőre csak a magyar bajnokságra koncentrálok. Az azt követő felkészülés is az ottani eredményektől függ majd. Mellesleg, aki az olimpia évében azt mondja, hogy nem az olimpiára készül, az nem mond igazat. Jelenleg 1 másodpercre vagyok az olimpiai A szinttől 50 gyorson. Ez nem kevés, de mindent meg fog tenni azért, hogy sikerüljön megúszni.
