Ismét gyarapodik a Hódmezővásárhelyi Panteon. A felújított Bessenyei Ferenc Művelődési Központ oldalán kialakított emlékfalra négy híres vásárhelyi személyiség domborműve kerül.
Megírtuk, az eddigi és az újabb domborművek elhelyezését Kenéz Heka Etelka finanszírozza. Az író, költő, a Szent György Lovagrend tagja 2013- ban férje, Kenéz Ernő, továbbá Ilosfalvy Róbert operaénekesek, valamint Antal Imre zongoraművész, televíziós személyiség domborművének adományozásával megteremtett, egy a vásárhelyi jeles személyiségekre emlékező panteont a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ, erre a célra kialakított oldalán.
Kószó Péter alpolgármester tavaly december 19-én a Városházán a város elismerő oklevelét adta át Kenéz Heka Etelkának, Hódmezővásárhely kultúrája egyik mecénásának. Az átadási ceremónián hangzott el, újabb domborműveket tervez és finanszíroz. Ezek azóta el is készültek, és június 16-án 11 órakor ünnepi megemlékezésen leleplezik a domborműveket..
A vásárhelyi Panteonba kerül Lontay Margit színművész, aki 75 éves korában hunyt el. Lencse Jenő református tanító lányát 1935-ben vették fel az Országos Színművészeti Főiskolára. Ódry Árpád rendkívül tehetségesnek tartotta. Az iskola elvégzése után, 1939-ben Szegeden kezdte pályáját. Tíz év múltán, 1949-től a pécsi Nemzeti Színház tagja, majd 1953-tól újra Szegeden lépett fel. Szegedi évei alatt, 1957-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1960-tól Debrecenbe szerződött a Csokonai Színházhoz. 1961-ben a Vígszínházban lépett fel vendégművészként. 1967-ben érdemes művész lett. 1975-ig maradt Debrecenben, ekkor kapta meg a Csokonai-díjat. Pályája csúcsát az jelentette, hogy a budapesti Madách Színház tagjainak sorába lépett. 1976-tól 1982-ig játszott itt.
Kapcsolata Vásárhellyel élete végéig megmaradt, több ünnepségen, irodalmi esten részt vett. Utoljára 1989 júniusában a faszínház emlékünnepélyén lépett fel.
A Panteon falára kerül Várhelyi Endre színházi rendező, operaénekes domborműve. Ő 1979-ben 55 évesen távozott az élők sorából.
Weisz László fia, édesanyja, Bánky Ida volt, a város kedvelt énekesnője. A Bethlen Gábor Gimnáziumban 1942-ben érettségizett, aztán a Zeneakadémia növendéke lett, 1944-ben a frontszínházhoz szegődött. 1945 júniusában megalakította a város első önálló színházát, tagsága javarészt műkedvelőkből állt, Szakszervezeti Ifjúsági Színház volt a neve. Néhány hónap után Osváth Béla vette át az igazgatását, de a rendezői munkát ebben a társulatban is ő végezte. 1946 őszén Pestre költözött, a Zeneakadémián folytatta tanulmányait, de színházi szerepeket is vállalt. Előbb az opera ösztöndíjasa volt, majd 1947-től, mint basszusbariton hangú magánénekes, a dalszínház rendes tagja lett.
Szintén június 16-án avatják Bibó Lajos domborművét. Az 1979-ben 82 éves korában elhunyt író, drámaíró, újságíró, színházi lapszerkesztő a Bethlenbe járt gimnáziumba, majd Kolozsváron tanult jogot.
1909-től újságíró lett az apja által szerkesztett Hódmezővásárhely és Vidékénél. 1911-1913 között a Szegedi Napló, majd a Szegedi Híradó munkatársa volt. 1918-ban Szegedre került, ahol a Tűz című kiadványt, a polgári forradalom első szegedi orgánumát szerkesztette. 1919-ben a Szeged és Vidéke felelős szerkesztője volt, majd Budapestre költözött. A Horthy-korszakban főként jobboldali lapoknál dolgozott, 1919-ben a Virradat szerkesztője, 1920-1931 között a Nemzeti Újság, 1933-1944 között a Budapesti Hírlap, majd az Esti Újság főmunkatársa volt. Paraszti tárgyú regényeivel és színpadi műveivel korszakának népszerű írói közé tartozott. 1945 után visszavonultan élt Hódmezővásárhelyen. 1990-ben posztumusz Hódmezővásárhely díszpolgára lett.
Negyedikként, a mecénás, Kenéz Heka Etelka domborműve kerül a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ oldalfalára.
