„Minden bizonyíték, mellyel egyes szövetségeseink elláttak bennünket, hazugságon alapult és hamisítvány volt, úgyhogy mi is hamisítás alapján döntöttünk…” - mondta utólag Lloyd George brit miniszterelnök az 1920. évi trianoni békediktátumról.
Koszorúzással emlékeztek június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján Hódmezővásárhelyen a Kossuth téren a trianoni békediktátumra. A délelőtti megemlékezésen Dr. Kószó Péter alpolgármester mondott beszédet a Trianon-emlékfánál. Az Emlékpontban a Határtalanul programban résztvevő iskolások számoltak be határon túli élményeikről diáktársaiknak, valamint a "magyar fájdalom" verseiről tartottak irodalomórát.
Kilencvenhárom évvel ezelőtt, 1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban írták alá az első világháborút lezáró magyar békeszerződést. A diktátum következtében Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát, az ország lakosainak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. Jelentős magyarlakta területeket csatoltak a szomszédos országokhoz. Közel 3 és fél millió magyar került kisebbségi létbe. Románia önmagában nagyobb területeket kapott – 103 ezer km2-et – mint ami Magyarországnak maradt. A történelemben soha egyetlen országot sem bűntettek ilyen igazságtalanul - egy francia történész írt arról a harmincas években, hogy a trianoni békeszerződés a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéje volt. Georges Desbons szerint Magyarország új határai mentén minden határkőre azt kellett volna felvésni, hogy „itt nyugszik az igazság.”
Trianon, a magyar történelem máig ható traumájára, melyre emlékezni és emlékeztetni kötelesség, hiszen "a történelem viharos időszakában külső hatalmak ugyan elválaszthattak bennünket, de kulturális gyökereinktől, közös nyelvünktől, nemzeti hovatartozásunktól nem foszthattak meg, hiszen az országhatárok szabdalta nemzetközösségünk oszthatatlan egész" - mondja ki a Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, mely június 4-ét, a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A törvény kinyilvánítja, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
