A mindenkor elbűvölő operaénekes, a nagy erejű drámai mélységeket és a gyengéd líraiságot egyaránt megszólaltató Ilosfalvy Róbert 2009-ben halt meg.

Az 1927. június 18-án Hódmezővásárhelyen született operaénekes gazdag életpályája 27 évesen, a Hunyadi László címszerepével indul az Állami Operaházban, majd kiválóbbnál kiválóbb partnerek oldalán és karmesterek irányítása alatt folytatódik itthon és külföldi pódiumokon.

Ilosfalvy Róbert a vásárhelyi belvárosi katolikus templomban segédkántor, majd kántor volt, 1946-ban a Zeneakadémiára került, 1954-ben a Hunyadi László című opera címszerepében debütált. Ettől kezdve számtalan címszerepben láthatta a közönség. 1968-ban ő volt az első magyar énekes, aki a New York-i Carnegie Hallban elsőként énekelhette Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát.

A Magyarországról elszármazott régi barátnak, Kertész Istvánnak meghívására 1966-ban a Kölni Operához szerződő Ilos ahogyan az őt tisztelők-szeretők is szívesen nevezték különlegesen szép hangjával meghódította nem csupán a német színpadokat, hanem vendégművészként a San Franciscó-i, a madridi, a római operaházak, valamint a New York-i Carnegie Hall és a londoni Covent Garden közönségét is.

Az interjúkban szűkszavúan megnyilatkozó énekes szeretett édesanyjához írt - és 2014-ben kötetbe rendezett  leveleiből - kirajzolódik Ilosfalvy különös, nagyon szerethetően bohém és ugyanakkor félszegen visszafogott portréja, aki 2009. január 6-án hunyt el Budapesten.

2013 októberében Kenéz Heka Etelka költőnő finanszírozásában a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ, pantheon szerűen kialakított oldalfalán Antal Imre és Kenéz Ernő mellett Ilosfalvy Róbert operaénekes domborművét is felavatták.