Általános dicséret által övezett kiállítás zárta kapuit július 15-én Hódmezővásárhelyen. A Nagy Sándor utcai Művészeti, Kutatási és Oktatási Központ kiállítótermeiben, az összefoglaló nevén: a hódmezővásárhelyi kerámiaművészet múltját és jelenét bemutató kiállítás egy komplexebb válogatás volt.
Fotók: VH
Ugyanis az egykori Művészek Agyagipari Telepe, a Majolika gyár, az Alföldi Porcelángyár alkotásokba zárt reminiszcenciáját és nem utolsó sorban a tavalyi hagyományos Vásárhelyi Kerámia Szimpózium anyagának válogatását láthattuk több mint egy hónapig.
„Nem bontjuk szét ezt a csodálatos anyagot, hanem napokon belül a nagy része utazik Budapestre” mondta a Vásárhelyi Híreknek Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész, a Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány elnöke.
Augusztus másodikától, a hely hiány miatt ugyan valamivel kevesebb alkotással, ezúttal a belvárosi Duna Palota látja vendégül a hódmezővásárhelyi kerámia történetét bemutató gyűjteményt.
Pannonhalmi Zsuzsa elmondása szerint 130 műtárgy kerül a tárlókba, amelyek egy fontos üzenetet hordoznak. Hasonlóan ahogy Bartók tiszta forráson az ősi, érintetlen népzenét értette, és ezt tartotta mindenek fölötti értéknek, a vásárhelyi népi kerámia forrásanyagként mutatott utat a későbbi korok számára.”Ezt demonstrálja a budapesti kiállítás is” mondta a művész.
A kérdés az, hogy a 21.században ez az út merre vezet tovább?
