A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara kertjében diákok, tanárok, érdeklődők sokasága asszisztálásával és tevőleges közreműködésével egy legény és egy menyecske örök hűséget fogadott, amolyan parasztosan.
„Ha van valakinek tudomása bármiféle akadályoztatásról, hogy az itt megjelent ifjú pár egybe kelljen, most mondja el vagy tartsa titokban örökre”- hangzott el a felhívás az esketést bonyolító „öltönyös”ember szájából. Hirtelen nagy csend lett, de aztán két lány is kellően felháborodott hangon elkiáltotta magát: "Nekem mást ígértél!"
Nos, eddig is nagy volt a vidámság, de most aztán hatalmas nevetés tört ki. És ebben a hangulatban össze is adták a fiatalokat, na persze a házassági fogadalom sem maradt el. Az ifjú férj a papucsára, míg az ifjú ara a sárgarépájára esküdött, hogy egyikük sem lankad, ha a másik kedvében kell járni.
A Mezőgazdasági Kar kertjében ez a ceremónia már természetesen azután volt, hogy az esküvői menet, „hitelesen szólva, a lányos háztól tartott felvonulással”, lovaskocsin ülő zenekarral dalolva tett egy nagy kört a belvárosban.
A vidám menetet nézve a vásárhelyi férfiak láthatták mennyi csinos egyetemi hallgató lány jár a Karra, míg a hölgyek szemrevételezhették a sok „nyalka” egyetemista legényt.
Amit a vásárhelyiek viszont nem láthattak, de talán sokan tudják, hogy idén 120 éves az agrároktatás Hódmezővásárhelyen és ezt az igen értékes kerek évszámot a Hallgatói Önkormányzat egy igazi Parasztlakodalom felelevenítésével akarta megünnepelni.
