Az Alföldön él a 370 ezres magyar őzállomány nagy része. Most kezdődik a párzási időszak, augusztus közepéig kevésbé elővigyázatosan mozognak az állatok, ezért nagyobb eséllyel ugranak ki az autók elé is.

 

 

 

 

 

Évente  két időszak van ezeknek, az egyébként gyönyörű, kecses állatoknak az életében, amikor az országúton közlekedőre fokozottan veszélyt jelentenek. Az egyik időszak március közepétől április közepéig-végéig tart, amikor a tél elmúltával, a nagyobb őzcsoportok felbomlanak és az őzbakok elkezdik kialakítani saját fenségterületüket. A másik időszak július közepén- végén, augusztus elején kezdődik, a párzás idején.

 

Az országutak mentén látható vadveszélyt jelző táblák „nem ottfelejtett jelzések és nem is dísznek vannak ott”, hanem az adott területen vadgazdálkodást folytató vadásztársaságok helyeztetik ki, amiért fizetni is kell. Ahol ezekkel a táblákkal találkozunk, ott a szakemberek többéves, évtizedes tapasztalatai szerint várható a nem kívánatos őzek felbukkanása az országúton.

Még az is előfordulhat, hogy nem az autóban esett kár a nagyobb, hiszen egy elütött őz a vadásztársaságnak, a tenyésztési értéke mellett a trófeája miatt, akár egy, másfél millió forintos veszteséget is okozhat.    

 

Hogy is van ez?

Az üzekedési időszakban a bakok igyekeznek minél több sutával párosodni. Azután máris másik pár után néznek. Mindig a bak keresi meg a sutát. Persze nem megy ez olyan gyorsan, hiszen a párzás többnapos, kitartó udvarlás eredménye. Megtörténtének jól látható jelei az úgynevezett „ördöggyűrűk", amiket a körbe-körbe szaladó őzpár patái taposnak az egyesülést megelőző kergetőzésben. Az üzekedés jellegzetes, jól látható jele – a nappali időszaktól függetlenül – a határban lehajtott fejjel, a földet szimatolva közlekedő, sokszor szinte kocogó őzbak, amely a szaganyagokat vizsgálva próbálja beazonosítani az arra járó ivarzó suták nyomát. Ilyenkor szinte egész nap találkozhatunk a határban őzzel. Sajnos a legtöbb gépjárműütközés is ehhez az időszakhoz köthető.