A Volt Leventék és Hadifoglyok Baráti Köre, valamint a Történelmi Vitézi Rend közös emlékezésre és múltidézésre várta a vásárhelyi és a környékbeli egykori leventéket október 2-án, csütörtökön 17 órára a Bessenyei Ferenc Művelődési Központba.
A délutáni találkozón a ma már kevés életben lévő egykori levente mutatta be a mozgalmat, melynek célja a 14-21 éves fiatalok testnevelésre, hazafias érzelmekre buzdítása, katonai előképzése volt, és mondta el kálváriájukat.
1944. szeptember végén közel 1800 levente korú fiatalt vonultattak be fegyvertelen munkaszolgálatra Hódmezővásárhelyről és a környező településekről. Először a Tisza mentén végeztek erdőirtást, majd a Dunántúlra, Zircre vezényelték át őket mezőgazdasági, vasúti, romeltakarítási munkálatokra. A front előtt haladva 1945. március végén érkeztek az osztrák-magyar határra. 1945. április 4-én a történelmi Magyarország egykori határán, a Lajta folyó partján álltak, de hídon már nem engedték át őket. Itt, Bruck-Királyhidán kerültek két tűz - szovjet és német - közé; az aknazáporban 12 vásárhelyi fiatal azonnal szörnyethalt, ketten pedig a gráci kórházban hunytak el. A túlélők 1991-ben állítottak kopjafát és emléktáblát néhai bajtársaik emlékére.
A későbbiekben szovjet fogságba estek és a gyűjtőtáborokból ukrajnai lágerekbe hurcoltál őket, ahonnan a legtöbbjük csak három év múlva térhetett haza szülővárosába. Voltak köztük olyanok is, akik 1953, sőt ’55-ig „élvezték a baráti Szovjetunió vendégszeretetét” mínusz 30-50 fokos hidegben, az örök hó és fagy birodalmában. Ezek a fiatalok fegyvert soha nem fogtak a kezükben, mégis háborús bűnösként bántak velük. Bevonulásukat követően több mint négy évtizeddel, 1988-ban találkoztak újra, azóta havi rendszerességgel tart összejöveteleket, emléktúrákat, rendezvényeket a Volt Leventék és Hadifoglyok Köre.
Hódmezővásárhelyen a Szent István templom falán emléktábla őrzi, annak a 130 levente korú fiatalnak a nevét, akik életüket vesztették a háború és a hadifogság során, az egykori Polgári Fiúiskola előtt obeliszkdarab emlékeztet bevonulásukra, a Népkerti vasútállomásnál tér és egy emlékkő őrzi emléküket.
