Szeptembertől a mindennapos testnevelésórákon relaxációt is kell majd tanítani. A tanárok szerint elegendő lesz, ha az óra végén csukott szemmel lazítanak, vagy csendben az eget szemlélik majd a gyerekek, de a relaxáció bevezetésének ötletgazdája szerint ennél többről van szó: el kell érni, hogy akár egyetlen szó hatására is elinduljon a lazulás, és lassuljon a szívdobogás.
Eddig kétszáz tanár végezte el a szükséges továbbképzést. Bagdy Emőke pszichológus, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület elnöke, a program egyik kidolgozója szerint a relaxációnak köszönhetően a diákok kevésbé lesznek idegesek, és "egyensúlyba kerülnek". A legkisebbek a relaxációt játékos formában, mesével és mozgással egybekötve végeznék, a felső tagozatban már szerepet kapna az interaktivitás is, "a középiskolások pedig olyan szintre érnének a témában, amelynek komoly egészségvédelmi hatása van".
Az új tantervek alapján alsó tagozatban a relaxációs alapgyakorlatokat kell megtanulni (ellazulás, belső figyelem, önkontroll), felsőben a relaxáció különböző formáit (autogén tréning, a feszültség szabályozása), középiskolásoknak pedig már relaxációs és stresszoldó gyakorlatokat kell elsajátítaniuk. A középiskolásoknak emellett előírás "a relaxációs módszerek tudatos alkalmazása a pályaorientációt és jövőképet építő lelki munkában".
Az egyik iskola igazgatója szerint "nagyot lehet hibázni" egy ilyen foglalkozáson, ha a tanár nem figyel a diákok egyéni problémáira, élettörténetére. Ha például egy téli erdős történettel akarja ellazítani a gyerekeket, de az egyik diák családjában történt már fagyhalál, éppen az ellenkező hatást éri el a relaxációs óra.
A testnevelőtanárok egy része nem érti, pontosan mit is jelent majd a relaxáció: egyikük szerint biztosan nem lesz népszerű, ha foci helyett meditálni kell. "Minden órám végén van öt perc, amikor csukott szemmel csendben ülünk, ezzel ugye le lesz tudva a relaxáció?"