Az 1956-os forradalomhoz vezető útról rendezett konferenciát szerdán az Emlékpont. Az előadásokat a Németh László Gimnázium, valamint az Eötvös József és a Gregus Máté Szakközépiskola diákjai hallgatták.
Az előadók felvázolták, melyek voltak azok a történések, amelyek ahhoz vezettek, hogy a rendszerrel szemben még a munkások is felléptek, akik nevében a Szovjetunió támogatásával Rákosi Mátyás gyakorolta a hatalmat.
„A demokrácia az előre meghirdetett jogszabályokra és az azok alapján ítélkező, független bíróságokra épül, míg diktatúrákban a jogszabályok a politika céljainak rendelődnek alá, és ezt történt 1945-től Magyarországon is” – jelentette ki előadásában Kahler Frigyes.
A veszprémi nyugalmazott tanácsvezető bíró kifejtette: hazánkban a rendőrség a Szovjetunióból visszatért kommunisták irányítása alá került, s a szovjet jogrendből átvett ’népellenes bűncselekmények’ megfogalmazás lehetővé tette, hogy a rendszer ellenségeire korlátozás nélkül róhassanak ki többéves büntetéseket.
Az addig működött bírók közül ezernél is többet „B-listáztak”, azaz nem ítélkezhettek, helyüket a gyorstalpalóként működött bírói akadémián végzett, megbízható személyek vették át, valamint számos ítéletet hoztak a népbíróságok.
Mindezeknek és a törvények helyett bevezetett törvényerejű rendeletek eszközének is köszönhetően a hazai börtönök, munkatáborok megteltek.
A Vörös Hadsereg Magyarországra érkezésével azonnal megkezdődött a magyar lakosság jelentős részének elhurcolása a Szovjetunióba – erről Zinner Tibor professzor, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetője beszélt előadásában. A számítások szerint több mint 600 ezer, más összevetések szerint egymillió elhurcolt első csoportjaiban a legtöbben német nemzetiségűek, vagy németes hangzású nevet viselők – köztük zsidók is – voltak, akiknek jelentős része a legnagyobb, a ceglédi gyűjtőtáborból került a Gulágra, vagy más munkatáborokban, s hogy ott hányan vesztették életüket, ma sem tudjuk. A magyar lakosság lélekszáma viszont jelentősen csökkent az 1944-et követő években.
Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését a szovjet vezetés erőszakolta ki. Ezzel sokan számítottak börtönvilág enyhülésére, amely részben be is következett: megszűntek az internálások és felszámolták a munkatáborokat. Azonban Rákosi visszatérése a hatalomba véget vetett a reményeknek.
– A fiatalok általában résztvevői a diktatúrák elleni megmozdulásoknak, és 1956-ban sem volt ez másként – mutatott rá előadásában Miklós Péter. Az Emlékpont intézményvezetője kifejtette, hogy az 1940-es évek második felétől a kommunista diktatúra ellen számos ifjúsági megmozdulás és szervezkedés volt. Ezek sorából kiemelkedik a szegedi egyetemen a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének az 1956. október 16-i megalakulása, amely egyrészt az egy héttel később kitört budapesti forradalomnak, másrészt a vásárhelyi Bethlen Gimnázium diákparlamentjének (amely a városi forradalmi események első lépése volt) közvetlen előzményének is tekinthető.
