Tudományos tanácskozással és irodalmi műsorral emlékeznek Németh Lászlóra Hódmezővásárhelyen április 15-én, pénteken. Az emléknapon a 110 éve született író családja is részt vesz.
2010. április 15-én 10 órától tudományos tanácskozásnak ad otthont a Polgármesteri Hivatal díszterme. A konferencián megnyitó beszédet mond Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő. Előadást tart A VII. Gergely és az aszkétikus etika megpróbáltatásai címmel Imre László akadémikus, a Debreceni Tudományegyetem professzora, emeritus. Ezután, Élet – mű, utóélet Németh László életművének és utóéletének mozgásai címmel Füzi László irodalomtörténész, a Forrás főszerkesztője tart előadást.
Németh László „szellemi organizátor” szerepeinek évtizede (1926- 1936) címmel Monostori Imre irodalomtörténész bezsél. A zárszót, a Németh László Társaság közelmúltjáról és jövőjéről Lakatosné Németh Ágnes mondja.
A konferenciát követően 14 órakor koszorúzásra kerül sor a Németh László Városi Könyvtár előtt, a délutáni programok színhelye pedig az Emlékpont Múzeum. Itt 14.30-tól kerül sor a Németh László Középiskolai Tanulmánypályázat eredményhirdetésére. A pályázókat köszönti és a pályamunkákat értékeli: Lami Pál, a budapesti Németh László Gimnázium nyugalmazott igazgatója. A díjakat Németh László lányai adják át.
15.00-tól „a férfi a halál suhogó árnyékában élt” címmel irodalmi műsort tekinthetnek meg az érdeklődők Németh László vásárhelyi éveiről. A műsort Árva László, a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola igazgatója állította össze. Rendezte: Borbáth Árpádné és Győri Éva. Előadják: a Németh László Gimnázium és Általános Iskola, valamint a Bethlen Gábor Református Gimnázium diákjai
16.30-kor koszorúzásra kerül sor a Bercsényi utcai ház emléktáblájánál. Közreműködik: Szenti Tibor Pro Urbe díjas író és a Németh László Gimnázium diákjai.
Németh László Nagybányán született regény- és drámaíró, tizenöt nyelven tájékozódó esszéíró és műfordító, a magyar népi írói mozgalom eszmeteremtő és mintaadó személyisége. Először 1940-ben járt vendégként – Móricz Zsigmonddal együtt – Hódmezővásárhelyen. Különösen nagy hatást tett rá a „vásárhelyi példa”: a Tanyai Tanulók Otthonának megismerése. 1945-ben a helyi református egyházközség óraadó tanárnak hívta meg az akkor megélhetés nélkül álló országos hírű írót. 1945 és 1948 között a leány- és a fiúgimnázium a kísérletező pedagógust ébreszti fel benne, de több nagy művének is ez a város volt a bölcsője. Itt fogalmazta újra Mathiász-panzió című drámáját, itt fejezte be az Iszonyt, ennek a városnak az alakjairól írta az Égető Esztert, itt születtek legjobb történelmi drámái. Vásárhelyi évei alatt aktívan részt vett a város kulturális életében, a Tornyai Társaság munkájában, dolgozott a helyi irodalmi folyóiratokban: a Puszták Népének többek közt a Pusztuló magyarok című vígjátékát, a Délszigetnek Erzsébet-nap című drámáját adta. 1949-1954 között még mindig hónapokat töltött Hódmezővásárhelyen és késő öregkoráig honvágya volt a tanítás, a nyugalmat, menedéket adó város után. Kossuth-díjának összegét 1957-ben a Bethlen Gimnáziumnak adományozta könyvtárfejlesztésre.
