Fényesi Tóth az estről: Legyen ez egy tisztelgés a múlt előtt. A cél az volt, hogy elevenítsük fel azok életét, szokásait, emlékét, akiknek keze nyoma itt van városunkban, mondatainkban, mozdulatainkban.
A Vásárhelyi Esték ismét telt házat vonzott a könyvtár olvasótermébe. A téma - helyi viszonyok közt - igen közelinek mondható, hiszen fényesi Tóth János a sorozat szerkesztő - műsorvezetője ezúttal a kedvelt Vásárhelyi Estékben „Hol Isten őriz, a pókháló is kővár” bölcs mondás alcímével, a pusztai életről, a tanyavilágról beszélgetett meghívott vendégeivel. A műsort a közönséghez intézett, - a régi paraszti világhoz kötődő - kifejezésekre vonatkozó villámkérdésekkel tette közvetlenné. A műsort citeraszó színesítette.
És hogy miért ezt a témát választotta? „Személyes vallomással kell kezdenem! Számomra-habár ott sohasem éltem, igen kedves a tanya, a pusztai élet. Amikor aztán elkezdtem a felkészülést, és utána olvastam, úgy éreztem magam, mint egy kincskereső, aki biztos benne, hogy találni fog valamit, és amikor meg is találja, letisztogatja a felszínt, rádöbben mekkora kincsre lelt! Többre, mint remélte, hiszen itt nem csak épületekről, területekről beszélünk, hanem az emberről, nemzedékekről, akik ott hajlongtak a földeken, legeltették a jószágot, és levették a kalapot, amikor megszólalt a távoli templom harangja” mondta fényesi Tóth János a Vásárhelyi Híreknek.
Azt is hozzátette, „Tudom, jól tudom, hogy ez a hatvan perc semmi, ahhoz a gazdagsághoz, amit ez a téma kínált. Legyen ez egy tisztelgés a múlt előtt. A cél, hogy elevenítsük fel azok életét, szokásait, emlékét, akiknek keze nyoma itt van városunkban, mondatainkban, mozdulatainkban.”
Környezetünkből, vagy éppen az évszázadok írásos emlékeiből tudjuk, a pusztában sohasem volt könnyű az élet. Mindenért keményen meg kellett dolgozni, küzdeni, de az embernek, a pusztai embernek erős volt a hite, kitartása. Hitte, hogy fáradozásának eredménye a kenyér lesz, amit letesz az asztalra.
„Tudta, hogy miért dolgozik, hitt munkája eredményében, és abban, hogy Isten megőrzi az ő bárányait,”- summázta véleményét az est házigazdája, aki vendégeinek meghívásában is ezek az erények voltak a meghatározóak.
„Perényi János a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnökének szenvedélye a tanya. A régmúlt gazdasági eszközeinek lelkes gyűjtője, ismerője a pusztai élet hétköznapjainak. Szenvedéllyel beszélt a magával hozott, paraszti életformát idézi tárgyakról, a lótartásról épp úgy, mint a tanyára elszegődő valamikori cselédek sorsáról. A fiatal Sajti házaspár nem oly rég cserélte le városi lakását a tanyasi - természethez közeli- világra,”- mondta fényesi Tóth János.
Vendégei elégedettséggel meséltek napjaik kedves eseményeiről, és arról, hogy gyermekeik milyen felszabadultan élik meg a háziállatok, a jó levegő, a nyugalom életmódját. Korom Péter citerás pedig olyan hangulatot teremtett, hogy minden nótát vele énekelt a közönség.
