Egész életét a sport szeretete és a sporttársak megbecsülése jellemzi, segíti a fair play szellemében az olimpiai mozgalmat.
2010. március 15-én Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata Özvegy Tóth Gézáné Juhász Nagy Etelka Katalin részére Hódmezővásárhely rangjának emelése érdekében kifejtett tevékenységéért a város díszpolgára kitüntetést adományozta. Betegsége azonban megakadályozta hogy átvegye a kitüntetést, amelyre 2011. február 22-én 15 órakor a városháza dísztermében rendkívüli ünnepi ülés keretében kerül sor.
Juhász Katalin dr. Tóth Gézáné 1932. november 24-én született Hódmezővásárhelyen tősgyökeres vásárhelyi család második gyermekeként. Nagyszülei mindkét ágon földművesek voltak Szikáncson és Sóshalmon. Mikor a család beköltözött a Teleki utcai házba, Vásárhelyen kezdte meg tanulmányait. A nyolcosztályos Református Leánygimnáziumban elsősorban kosárlabda-edzésre járt. Nem is volt ügyetlen, hamar a formálódó városi női csapat egyik erőssége lett. Fordulatot hozott az életében a Teleki utcai szomszédság, nevezetesen Papy Lajos gyógyszerész, kiváló vívó, aki a vékonyka kislányt lehívta edzésre a vívók közé. Az egyetlen találkozás alkalmával megtetszett neki a sportág, de az iskolai tilalom miatt – diákok nem lehettek társadalmi sportegyesület tagjai – csak akkor vehetett tőrt a kezébe, amikor Banga Sámuel és Belovai Péter a gimnáziumban diáklányok számára is indított tanfolyamot. Azt, hogy avatott mesterek kezébe került, későbbi eredményei bizonyították.
A Behlen Gábor Gimnázium elvégzése után a természettudományok iránt érdeklődő leány a szegedi egyetemre került. Először a Szegedi Postásban, majd a Szegedi Haladásban vívott tovább. Márki Ferenc lett mestere, aki minden erejével egy jó női csapat kialakításán fáradozott. A rendszeres vidéki bajnokságokon fejlesztette tudását, első komolyabb sikere ezekhez az évekhez kapcsolódott: 1952-ben országos ifjúsági bajnok lett. 1956-ban a Budapesti Akkumulátor és Szárazelemgyár munka ajánlatát fogadta el. Vegyészként az anyagvizsgáló laboratóriumban, majd a fejlesztési osztályon a szárazelemekkel foglalkozott. Nem akart elszakadni a vívótermek világától sem, baráti társasága miatt az egyetemi sportklubot – a Budapesti Haladást választotta. Ragaszkodott sportpályafutása során Szabó Lászlóhoz, az egyetemi klub vívómesteréhez. Szabó Italo Santelli keze alatt nőtt fel, főleg kardozókkal foglalkozott, és válogatott vívók egész sorát adta a magyar sportnak. Az 1957. évi magyar bajnokság egyik legnagyobb meglepetését Juhász Katalin egyéni győzelme jelentette. Ebben az évben kijutott a főiskolai világbajnokságra, ahol kiváló vívással egyéniben második lett, csapatban Ágoston Judittal, Kelemen Verával és Morvay Zsuzsával aranyérmet nyert. Vívása meggyőzte a válogatott vezetőit, és benevezték a két héttel később ugyancsak Párizsban rendezett felnőtt világbajnokságra is. Bár helyezést nem ért el, ettől az időponttól visszavonulásáig folyamatosan válogatott maradt. A világbajnoki címre sem kellett sokat várnia: 1959-ben Budapest adott otthont a földkerekség legjobb vívói találkozójának. Ezen a gyönyörű versenyen, mely zsúfolt nézőtér előtt zajlott le a Sportcsarnokban illetve a Jégszínházban, női tőrözőink váratlan eredményekkel lepték meg a közönséget. Az egyéni versenyek során nem találtak magukra, csupán Juhász Katalin került közülük döntőbe, ő az ötödik helyen végzett. Csapatunk (Juhász Katalin, Dömölky Lídia, Morvay Zsuzsa, Kovácsné Nyári Magda, Rejtő Ildikó és Székelyné Marvalits Gyöngyi) viszont parádés vívással – 1955 után – visszahódította Magyarország számára a világbajnoki címet. Juhász Katalin folyamatosan a világ élmezőnyében maradt, és egyedüli magyar versenyzőként valamennyi egyéni világbajnoki döntőben szerephez jutott: 1962-ben Buenos Airesben és 1963-ban Gdanskban harmadik. Az 1964-es tokiói olimpián egyéniben a szakma Rejtő Ildikótól várt sikert, a csapatot pedig az első két hely valamelyikére várták. Október 15-én vívták az egyéni versenyt. Juhász Katalin itt az ötödik helyet szerezte meg. Csapatban a római olimpia döntője ismétlődött meg Tokióban. A szovjet lányok meg akarták védeni a Rómában kivívott elsőségüket, a magyarok pedig egyenlíteni szerettek volna. Nagydöntőt rendeztek tehát, és a két nagy ellenfél eddig még soha nem látott akarással feszült neki a másiknak.
Magyarország – Szovjetunió 9:7. Rejtő 3, Juhász 3, Sákovicsné 2, Mendelényiné 1 pontoz szerzett. Juhász Katalin pályafutásának csúcsára ért, elhódította azt a címet, amely minden sportoló titkos vágya.
1965-ben súlyos térdsérülést szenvedett, amikor egy kiegészítő edzésen egymás között fociztak. Az operációt követően két évet kihagyott, de lába tökéletesen soha nem jött rendbe. Akaraterejére jellemző, hogy 1967-ben még szerzett egy búcsú csapat világbajnoksági elsőséget Montrealban, majd lemondta a válogatottságot és visszavonult. A vívással nem szakadt meg a kapcsolata, elvégezte a TF edzőképző tanfolyamát, de a gyermeknevelés, a család és a munka teljessé tette életét. 1965-ben ment férjhez, egy gyermeke és egy unokája született. Nyugdíjba vonulása után is szerteágazó tevékenységet folytat országos és szakmai sportszervezetekben. Az Olimpiai Bajnokok Klubjának alapító tagja, a Magyar Olimpiai Akadémia tagja, beválasztották a dr. Mező Ferenc Közalapítvány Kuratóriumába.
A Hódmezővásárhelyi Olimpiai Baráti Kör tiszteletbeli elnöke, a Baráti Kör által rendezett programok, események, megemlékezések aktív résztvevője, szereplője, a Hódmezővásárhelyen rendezett vívóversenyek díszvendége, és a Csomorkány Vívó Sportegyesület tiszteletbeli tagja
Egész életét a sport szeretete és a sporttársak megbecsülése jellemzi, segíti a fair play szellemében az olimpiai mozgalmat. 2006-ban a Magyar Olimpiai Bizottság sikeres életpályájáért, sportpályafutásáért Életmű díjjal jutalmazta. (Képünkön a díjat Schmitt Pál a MOB elnöke adja át)
