A kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én szentmisét mutatott be a békéssámsoni Sarlós Boldogasszony-templomban Kiss-Rigó László püspök. A megemlékezés keretében nyitotta meg Áder János államfő az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévet.
Az, hogy ma szabadságban, függetlenségben, demokráciában élhetünk, nem a rendszerváltoztatást előkészítő politikusoknak, hanem nemzetünk megannyi kevéssé ismert hősének köszönhető - fogalmazott beszédében Áder János Békéssámsonban, a Hősök terén.
Az államfő arra a húsz békéssámsoni fiatalra utalt, akik Annus István vezetésével 1951-ben úgy döntöttek, hogy Magyar Ellenállási Mozgalom néven titkos szervezetet alapítanak a kommunizmus ellenni harc jegyében, és akiket megtorlásul összesen 186 év börtönbüntetéssel sújtottak.
A köztársasági elnök róluk emlékezett meg mint "nemzetünk megannyi kevéssé ismert" hőséről és azokról az édesanyákról, édesapákról, "akik nemzedékről nemzedékre őrizték meg és adták tovább mindazt, amit hazafiságnak, a szülőföld szeretetének, önbecsülésnek, magyarságnak hívnak".
Ünnepi beszédében Áder János emlékeztetett arra, hogy a kommunista rendszereknek csaknem százmillió áldozata volt a világon, Magyarországon is emberek tízezreit internálták a kommunista hatalomátvételt követő néhány év alatt, és százezrekkel szemben indítottak büntetőeljárást. "Emberek millióinak az életét tették tönkre" - fogalmazott.
Az államfő kifejtette, 1991. február 25-én - napra pontosan 44 évvel azután, hogy Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát elhurcolták - Budapesten aláírták a Varsói Szerződés felmondásáról szóló szerződést. "Ezen a napon teljesült be a békéssámsoni fiataloknak, '56 hőseinek és Magyarország minden szabadságszerető polgárának az álma: Magyarország újra független, szabad ország lett" - mondta, hozzátéve: ezen a napon hullott le a kommunizmus utolsó béklyója Magyarországról.
Beszéde végén Áder János köszöntötte a békéssámsoni mozgalom két életben lévő, és a megemlékezésen személyesen is részt vevő tagját, Arany-Tóth Ferencet és Tóth Józsefet, "akik emberi kiállásukkal mutattak példát" arra, mit jelent az, hogy "a haza minden előtt".
A tizenkét év börtönbüntetésre ítélt Arany-Tóth Ferenc, mozgalmi nevén "Bozambó" elmondta: az 50-es évek elejére a tervgazdálkodás, a Rákosi-rezsim intézkedései súlyos helyzetbe sodorták az országot, különösen a vidéket. "A nyílt lázadás rituális öngyilkosság lett volna" - fogalmazott. Ehelyett röplapokat kezdtek gyártani, először kézzel, majd házilag eszkábáltak egy stencilgépet. Elmondta: bár az 1963-as amnesztia során kiszabadultak a börtönből, az 1990-es rendszerváltozás hozott megnyugvást számukra. "A teljes erkölcsi elismerés most jött el. Most ért minket utol a történelem" - zárta visszaemlékezését Arany-Tóth Ferenc.
A megemlékezésnek hódmezővásárhelyi vonatkozásai is voltak. Arany-Tóth Ferenc, a békéssámsoni ellenállócsoport egykori tagjának leánya a Hódmezővásárhelyen élő Arany-Tóth Katalin költőnő, a város kulturális életének egyik aktív részvevője.
