Budai Zsanett a harmincas évei elején járó gyönyörű cigánylány imád főzni, egyszerű vidéki fiatalnak tartja magát, aki, amikor szociológusként dolgozott, szinte újra ismerkedett a cigányságával, képzőművészekkel, írókkal, értelmiségiekkel. Hajtja az olthatatlan vágy, hogy a világ összes ízét megismerje.

Tonté Barba­ra is érett szépség, aki kislány kora óta a konyhában sertepertélt, és nézte, ahogy Anyukája főzött. „Imádom minden mozdulatát, ízét, és illatát. Tőle tanultam mindent. Ő szeretve etet és etetve szeret.

Milyen a cigány konyha? Hogyan is állunk a roma gasztronómiával? A kérdések egyszerűek, a válaszok kevésbé.

„Végtelen találékonyság és kreativitás” mondja Budai Zsanett. Tonté Barba­ra szerint, „nincs cigány konyha! Nincs egy mindenki számára elfogadható válasz! Attól cigány egy étel, hogy cigány­ként én készítem el.”- zárja rövidre a Vásárhelyi Hírek kérdését.

Alapjában véve nem is igazán törődnek vele, ehelyett egyre népszerűbb Romani Gastro nevű blog oldalukon jobbnál jobb receptekkel és ötletekkel bombázzák az egyre növekvő számú olvasóikat. Mint mondják, mindig megvan a közös nevező, de néha a két gaszt­roblogger között nagy vita is keveredik! Hogy miből? Hát például abból, hogy a töltött káposztát Zsanett több hússal, míg Barbara kevesebbel képzeli el.

Na persze Barbara és Zsanett között sok a hasonlóság. Mindketten a harmincas éveikben járnak, mindketten Csongrád me­gyéből származnak: Zsa­net a Hódmezővásárhelyhez közeli Mindszentről. Barbara bár szegedi, édesapja mindszenti.

“Egy munkahelyen dolgoztunk és már hónapok óta ismertük egymást, amikor kiderült, hogy mindkettőnknek vannak mindszenti hozzátartozói”- mondta Zsanett, aki a Parlamentben titkárnő. Barbarához hasonlóan ő is egyetemet végzett és mindketten a köz­igazgatásban dolgoznak.

A Romani Gastro néven futó bloglapjuk nagyrészt hobbi, és éppen azt akarja bemutatni, hogy roma gasztronómiát, mint ilyen meghatározást nehéz lenne értelmezni.

“Ha nagyon akarjuk elemezni, a vándorló életmód az étkezést is befolyásolta, nem az állandóság a jellemző, sok a kompromisszum, nincs pazarlás”- mondta Zsanett.

Barbara szerint viszont: “Aki valaha is ízlelt cigányosan elkészített ételt, az ponto­san tudja, hogy habár né­hány kivétellel ugyanazok­ról az ételekről beszélünk, mégis más. Alapjában véve sokkal fűszeresebb, többet használják a borsot, zsírosabb az étel.”

Zsanett arról is beszélt, hogy nehezen viseli, amiért rengeteg ennivaló végzi a sze­métben.

Blogjukon keresztül is szeretnék erre felhívni a figyelmet. A szerényebb pénztárcájúak is készíthetnek igényes ételt a szárnyból, a far-hátból,  belsőségekből. Itt van például a báránymáj, amiből finomat lehet készíteni. Vagyis, ahogy Zsanett fogalmaz, receptjeikkel a szükségből próbálnak erényt ková­csolni.

Az eddig elmondottakból is kiderül, izgalmas és érdekes ötletek, receptek kerülnek ki a „konyhájukból”. Őszre tervezik sok képpel illusztrált első könyvüket.

A Vásárhelyi Hírek kérésére, a családi vonatkozásra utalva kértük egy jellegzetesnek mondható Vásárhely környéki cigány étel receptjét.

Mindszenti tésztaleves

Bár még augusztus van, de jön az ősz, aminek hangulatából semmi nem zökkent ki jobban, mint egy paradicsomos tésztaleves, amit általában tavasszal és nyáron készítünk az üdítő zeller és a paradicsom harmonikus íze miatt gazdagon zöldségekkel, és házilag, kézzel gyúrt tésztával.

A recept a mindszenti dédi klasszikus receptje. Minden alkalommal, mikor megfőzzük, rá gondolunk, és örökké hálásak leszünk Neki érte. Picit munka- és időigényes, de megéri, mert a végeredmény mennyei.

Hozzávalók:

 
-1 csomó sárgarépa
-1 csomó gyökér
-2 db zellergumó és zöldje
-4 db paradicsom
-2 db paprika
-1 fej hagyma
-1 db karalábé
-4 db burgonya
-só
-bors

 A tésztához:
-6 tojás
-50 dkg liszt
-pici víz

A zöldségeket karikákra kell vágni, lepirítani kevés olajon addig míg meg nem színezi a sárgarépa a zsiradékot. Félrehúzva pirospaprikával megszórom majd felengedem vízzel addig  hogy ellepje a zöldségeket, belerakom egészben a hagymát, ízesítem majd lassan, alacsony hőfokon főni hagyom.

A tésztához a lisztet egy magas falú keverőtálba teszem majd a tojásokat ráütöm és sózom, majd elkezdem gyúrni, összeállítani. A tojás méretétől függ, hogy mennyi lisztet vesz fel. Fontos hogy vízzel ne hígítsuk, mert kemény tésztát kell kapjunk.

Ha összeállt cipót formázok belőle letakarom tiszta konyharuhával és pihenni hagyom.

A levesbe teszem a további hozzávalókat: burgonya, zeller zöld, a paradicsomokat keresztben bevágom és ismét hagyom főni.

A tésztából kisebb cipókat készítek és elkezdem bőven lisztezett deszkán kinyújtani. Ebből a mennyiségű tésztából 3 vagy 4 lapot lehet gyújtani. Ha készen van abroszra terítem és szikkadni hagyom.

A lapokból késsel metéltet készítek és ismét száradni hagyom.

A levesből kiszedem a paradicsomokat és szűrőn vagy passzírozón keresztül visszateszem a levesbe.

Beleteszem a tésztát is, majd 5-8 perc alatt készre főzöm.

Amikor ezt a levest készítette a tésztából mindig többet készített mert a második fogáshoz is ezt tálalta (túróval, tejföllel) és tyúkpörkölttel.