Többször írtunk a Vásárhelyi Hírekben arról, hogy - Vásárhelyről is - egyre többen mennek külföldre tanulni. Nemcsak anyagi okok motiválják az érettségizett magyar diákokat külföldi továbbtanulását, hanem a nyitott gondolkodásmód és a megszerezhető kapcsolati tőke is.
Képünkön Radányi Lili
Magyarországról elsősorban angliai egyetemekre mennek, de az ország nyugati felének elit gimnáziumaiból sokkal inkább Ausztria és Németország a cél. Vannak azonban - már egyre többen - akik “kevésbé bejáratott” országokat választják, de ott sem érheti őket csalódás.
Ezt igazolja, olvasónk Radányi Lili is, akinek a családjának egy része hódmezővásárhelyi. Tavaly költözött ki a dániai Horsensbe, ahol marketing menedzsmentet tanul és részmunkaidőben dolgozik egy dán cégnél. Szívesen mesélt tapasztalatairól, ötleteket adva a Dániában továbbtanulni vágyó fiataloknak.
- Két éve döntöttem el, hogy biztosan külföldön szeretnék továbbtanulni, miután elmentem az Educatio kiállításra. Mindegyik standhoz odamentem, de a végén mérlegelnem kellett, hogy melyik tetszik a legjobban és melyik milyen előnyökkel jár.
Nem találtál volna valamelyik hazai egyetemen kedvedre való szakot?
- Mindenféleképpen külföldön és angolul szerettem volna tanulni, de akkor még nem tudtam pontosan, hogy milyen szakot válasszak. Tavaly ősszel kiválasztottam, hogy Marketing Menedzsmentet szeretnék tanulni Dániában a Via University College-en.
Ez a szak két év AP degree-ből és utána másfél év Bachelor programból áll, ami egy 3 hónapos gyakorlatot is magába foglal, ami szerintem ez hatalmas lehetőség, mert így nem a diploma után kell keresni egy céget, ahol kipróbálhatod magad.
Hogyan kell jelentkezni?
- Tavaly márciusban leadtam a jelentkezésem, ami teljesen máshogy zajlott mint a magyar egyetemekre való jelentkezés. A számtalan dokumentum mellett motivációs levelet és önéletrajzot kellett írni, ezen kívül pedig olyan nyelvvizsgát kellett tenni, amit külföldön is elfogadnak. Majd májusban kaptam meg az e-mailt, hogy felvettek az egyetemre.
Mennyivel a szemeszter előtt érdemes kiköltözni?
- Én augusztus elején költöztem ki, hogy mindent megismerjek már, mire elkezdődik az egyetem a hónap végén. Dániában egy sárga kártya elnevezésű engedély kell ahhoz, hogy munkát tudj vállalni és ennek ügyintézési ideje körülbelül 2 hónap. Miután megérkezett a kártyám elkezdtem munkát keresni, amit az egyetem mellett lehet csinálni. Az egyetemen találtam egy hirdetést, hogy olaszul beszélő diákot keresnek egy dán céghez részmunkaidőben.
Rögtön jelentkeztem, örültem, hogy végre találtam olyan munkát, ami teljes mértékben kapcsolódik ahhoz, amit tanulok. Kiderült, hogy van a cégnek magyar vonatkozása is, így, mind a magyar részen, mind az olasz részen tudok dolgozni.
Vagyis az angol mellett az olasztudásodat is kamatoztathattad és ehhez még jön a dán nyelv.
- Igen, itt tapasztaltam meg igazán, hogy mennyire fontos, hogy minél több nyelvet beszéljünk, mennyi előnye van valakinek, ha az angolon kívül beszél más nyelvet is. Általában a diákok többsége elmegy a dán tanfolyamra, ahol az Európai Unió tagjai 180 órát tanulhatnak ingyen.
A nyelviskolában leginkább beszédkészség fejlesztő gyakorlatokat csinálunk, sokszor párban vagy csoportban kell dolgozni. Az elején mindenkinek nagyon szokatlan volt a nyelv, de a tanár nagyon hamar megszerettette velünk, hiszen próbál “játékosan tanítani”.
Legtöbbször a négyfős tanulócsoportokban kell dolgozni az egyetemen, amit a tanárok direkt úgy állítottak össze, hogy két azonos nemzetiségű diák ne legyen együtt. Így sokkal jobban megismerjük egymás képességeit, szokásait és kultúráját.
Sugárzol az örömtől a beszélgetés közben, vagyis szívesen ajánlod másoknak is?
-Igen! Én egy percig sem bántam meg, hogy Dániába jöttem tanulni, mindenkinek ajánlom, aki ingyenesen szeretne tanulni, sokszínű, barátságos környezetben.
És mi a helyzet a barátokkal, barátnőkkel?
- Azt érzem, hogy teljesen befogadóak és vannak már barátaim is, bár egy kicsit nehezebb mivel csak augusztus óta vagyok itt.
Zárszóként érdemes megjegyezni, hogy éppen a legjobbak, a legmobilisabbak távoznak. Azonban hiába kerülnek be nagyon jó külföldi intézményekbe, tudásukat már nem Magyarországon hasznosítják. A középiskolák nem állnak ellen a tendenciának. Mint azt az egyik középiskola igazgatója megfogalmazta: „Az iskola sajnálja, hogy a legjobb diákok elmennek, de tökéletesen megértjük a döntésüket.”
