A fazekasság kötöttségeit évek óta elhagyva és saját ötleteit megvalósítva próbál új formavilágot kialakítani, sikerrel.
Fotók: VH
Pápai Katalin szerint az alkalmazott, funkcionális és az épített kerámia ma az egyetlen járható út, mert tudomásul kell venni, alaposan lecsökkent az érdeklődés a kerámia iránt. Nincs utánpótlás sem, az oktatás is elsősorban a korongozásra helyezi a hangsúlyt.
Ezek is szóba kerültek február 25-én fényesi Tóth János Vásárhelyi Esték című sorozatának estjén, amelyen ezúttal Pápai Katalin keramikus volt a vendége.
Pápai Katalin nagy tapasztalattal bír, hiszen 1969-től ’83–ig a Majolikagyárban dolgozott, majd Budapestre kerülve, számos műhelyben megfordulva szakmai fortélyokat, technikákat sajátított el. 1997-tõl Hódmezővásárhelyen saját műhelyének szakmai, művészeti vezetője. Nevéhez fűződik a Táltos Tehetséggondozóban létrehozott szakkör is, ahol nagy sikerrel segíti a tanulási nehézségekkel küszködő gyerekek kézügyességének, önmegvalósításának kibontakoztatását.
A beszélgetős est címe: Én egy iparos vagyok, amit a Pápai Katalin a Vásárhelyi Híreknek is hangsúlyozott. Mint mondta, vállalja hogy nem művészként, hanem jó iparosként igyekszik a kor igényeinek eleget tenni.
Az persze a művészvilágban köztudott, hogy az elmúlt évtizedekben a hazai kerámia művészetben betöltött szerepét ismerve, az iparosságnál jóval többről van szó. Pápai Katalin műveiben leginkább a '20-as évek szecessziója és a "kezében maradt" fazekasformák ötvöződnek. A kerámiákat szecesszióra jellemző rámintázott növénymotívumokkal, színes fazekasmázzal, és kraklézott mázazási technikával teszi elevenné és egyedivé.
A Németh László Városi Könyvtárban a hétfői Vásárhelyi Esték közönsége ezekből láthatott ízelítőt.
