Az idei év kétéltűjének a mocsári békát választotta a Magyar Madártani Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya, mert egyfelől csodálatos élmény a nászruhás hímek alkotta kékbéka-tömeg tavaszi megpillantása, másrészt pont ez az ismertséget okozó, de nagyon rövid ideig megfigyelhető jelenség háttérbe szorítja a csökkenő állományú mocsári béka életmenetének egyéb elemeit.
Nem csodálkoznánk, ha a képet manipuláltnak vélnék egyesek, pedig nem az. Díjnyertes természetfotók visszatérő témája a mocsáribéka-nász. Nem csoda, hiszen a kék színre váltó békák a kora tavasz egyik legszínpompásabb, mozgalmas jelensége, mely talán csak a tiszavirágzáshoz fogható élményt jelent. Hasonlít rá annyiban is, hogy nem egyszerű a megfelelő helyen és időben elkapni, ráadásul maga is kérészéletű jelenség: csak néhány napon át zajlik nagy intenzitással. A mocsári békák ezen kívül félénkek és rejtőzködők, és még ismert élőhelyeiken is nehéz sokszor megtalálni, hogy pontosan hol párosodnak.
Annak ellenére, hogy az égszínkék hímek majd minden természetbarát retinájába szinte beleégnek , a mocsári béka (Rana arvalis Nilsson, 1882) mint faj nem közismert. Sokan még nem találkoztak vele, vagy ha mégis, nem tudják megkülönböztetni közeli rokonaitól.
A mocsári béka eurázsiai elterjedésű, a Palearktisz hűvösebb vidékein fordul elő a Benelux államoktól és Franciaország keleti határától Kazahsztánig és Mongóliáig. Európában elterjedése Svédországban és Finnországban északabbra nyúlik a Botteni-öbölnél, dél felé pedig a Kárpát-medencéig tart.
A mocsári békák háta közepén gyakran világos hosszanti sáv húzódik, de lehetnek egyszínűek is, akár az erdeiek (néha viszont azokon is megfigyelhető a halvány sáv). A mocsári béka oldalán többnyire márványos sötét foltok vannak, az erdeinél ezek általában hiányoznak. A mocsári béka dobhártyája a szemmel egyező méretű, az erdeié kisebb. A mocsári béka íriszének felső világos és alsó sötét mezője közötti határ általában elmosódottabb, az erdeinél éles, kontrasztos. Látható, hogy a biztos elkülönítésükhöz érdemes több bélyeget szemügyre venni.
A mocsári béka egész elterjedési területén az alacsonyabb fekvésű vidékekre jellemző, nincs ez másként Magyarországon sem. Az Alföldön a hűvösebb, nedvesebb élőhelyekhez kötődik, mint például a Duna–Tisza-közi Turjánvidék, a két nagy folyó ártere, vagy a Nyírség és Bereg lápjai. Jellemző élőhelyei a láperdők, ligeterdők, fűzlápok, zsombékosok.
A kifejlett mocsári békák opportunista ragadozók, mindenféle gerinctelen állatra vadásznak. Aktívabbak éjszaka és esős, párás időben, azonban mivel eleve magasabb páratartalmú élőhelyeket részesítenek előnyben, viszonylag sokat lehet velük találkozni nappal is. Aszályos időben kövek, fatuskók alá húzódnak, telelésnél és hasonló búvóhelyet választanak. Ha enyhe az őszutó, akár még novemberben is ugrándoznak a láperdők talaján.
A telelésből közvetlenül hóolvadás után ébrednek, de a szaporodás beindulása általában az első melegebb, 10-15 fokos márciusi napokra esik.
Bár a mocsári béka élőhelyeinek jelentős része védelem alá esik, a faj sok helyütt visszaszorulóban van, amiért valószínűleg az utóbbi évek nem egyszer aszályos időjárása felelős.
