A magyar oktatás ma is komoly értékünk. Ez még akkor is igaz, ha e területen is indokolt a –már évek óta elhatározott - változtatás. A pedagógus nincs megfizetve általában igaz. De mélyebben vizsgálva bizony komoly gondok vannak éppen az alapoknál. Mert hogy mindent tőlük várunk el. Helyettünk szülők helyett oktasson, neveljen, szórakoztasson és helyenként megint csak helyettünk adjon, szervezzen szabadidős programokat. Aki csak a letanított órákat számolja, az rövidlátó.
Adjuk vissza a pedagógus szakma rangját! Ezért maguk az érintettek tehetnek legtöbbet. De ki a partnerük ebben? A szakma irányítói, vagy a szülők? Mindenki csak az elvárásaikat puffogtatja és a pedagógus magára marad. A követelő és nem eléggé támogató környezet, az iskolák közötti méltatlan verseny, mind hatással van munkájukra hangulatukra és persze diákjaik iskolai életére. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy egy szülő beronthat az iskolába és inzultálhatja a pedagógust, mert az erősebben rá mert szólni az órai munkát zavaró csemetére és mert a gyereknek „jogai vannak”...!
Persze vannak gyerekek, akikért megéri áldozni! Akik hálásak, mert időskorukban is emlegetik kedvenc tanáraikat. Persze elsősorban azokat, akik erre rászolgáltak. A pálya sokszínű. Vannak jók és közepesek közöttük is. Semmivel sem rosszabbak más szakmák színvonalánál. Csak hogy ők mindig kirakatban vannak! És azért ne feledjük: sok, nagyon sok múlik rajtuk, hogy gyerekeinkből milyen felnőtt lesz!
