A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indított "Év madara" programjának célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak, idén például a gazdálkodóknak különösen fontos szerepe van.
A harist a lakosssági választotta az idei év madarául az MME honlapján 2015. június 25-től július 27-éig zajlott internetes szavazáson. A szavazás idje alatt szinte „fej fej mellett” versenyzett három madár: a fürj, az ugartyúk és a haris. Végül 31 és 32 %-al alulmaradtak a haris 37 %-val szemben.
Fürjszerű megjelenésű, de annál nagyobb, körülbelül balkáni gerle méretű, 27-30 cm-es testhosszú madár (német neve, a „Wachtelkönig”, „fürjkirály”-t jelent). Feje közepesen nagy, csőre vaskos, erőteljes, függőleges ék alakú. Nyaka hosszú és vastag. A hím és a tojó hasonló megjelenésű. Farka rövid, alig lóg túl a szárnytollak csúcsán, és mivel színezete megegyezik a hátéval, úgy tűnik, mintha a madárnak nem is lenne farka. Lábai és ujjai a test méretéhez képest hosszúak és erőteljesek. A tojásból kikelő fiatalok koromfeketék. Alapvetően a magasabb, sűrűbb növényzetű nedves rétek, kaszálók, folyómenti területek és tóparti laposok madara. Különösen kedveli az olyan magasfüvű üde gyepeket, melyeket kisebb-nagyobb bokorcsoportok tarkítanak. Csapadékosabb években belvizes területeken ott is költhet, ahol egyébként nem fordul elő, illetve megfelelő élőhely hiányában szántók növénykultúráiban is fészkelhet. Nem ragaszkodik a sík vidéki élőhelyekhez, hegyvidéki réteken is költ. Vonulási időben árokpartokon, a mezőgazdasági táblákat szegélyező gazosokban, szántóföldi kultúrákban is előfordul.
Óvilági, eurázsiai elterjedésű faj. Nyugat-keleti irányban a Brit-szigetektől, Írországtól Közép-Ázsiáig, Nyugat-Kínáig, észak-déli kitekintésben Skandinávia középső régióitól Közép-Kelet-Törökországig és Dél-Kazahsztánig, mintegy 4 millió km2-es területen honos. Az 1,3-2 millió párra becsült világállomány közel 80%-a Oroszország európai területein él.
A magyarországi fészkelő-állomány nagyságát jelentősen befolyásolják az aktuális téli és tavaszi csapadékviszonyok.
Ezt figyelembe véve – becsléseink szerint – a hazai költőállomány 500-2000 pár között ingadozik. Élőhelyigénye miatt a magyar fészkelőállomány zöme a Bodrogközben él, de a faj az ország egész területén előfordul.
A talajon, a sűrű növényzetben bujkálva keresi rovarokból, gilisztákból, csigákból, gyíkokból, békákból, alkalmilag kisemlősökből álló táplálékát, amit füvek és a gyomok magjai egészítenek ki.
Költésbe későn, május végén, június elején kezd, így a fiókanevelés időszaka augusztus közepéig elhúzódhat. A hímek poligámok (többnejűek), azaz több tojóval is párosodnak, ezt követően a kotlás és a fiókák felnevelése a tojók feladata. A hím jellegzetes, nappal és éjszaka egyaránt hallatott, messze hangzó, recsegő, kéttagú hangjával hívja magához a tojókat, s ha ez sikerült dürgésbe kezd. A faj latin tudományos neve is a hangutánzó Crex crex, de hallható „két-kés”-nek is, innen ered a „kétkés” madár népi elnevezés).
Földön fészkelő faj. A tojó kisebb arasznyi sekély talajmélyedést kapar, majd ezt béleli ki magasan száraz fűszálakkal. Tojásai száma többnyire 7-10 körül alakul, de ennél magasabb is lehet. A fiókák fészekhagyók, azaz a kikelést követően órákon belül képesek követni a szülőt. Körülbelül egy hónapos korukra érik el a röpképességet, de a teljes fejlettség eléréséhez két hónapra van szükség. Évente csak egyszer költ.
Közepes termete ellenére is az egyik legnehezebben megfigyelhető európai madárfaj. Életének jelentős részét a sűrű és magas réti növényzet között bujkálva tölti. Egész testalkata ezt az életmódot segíti - előre nyújtott nyakkal a madár teste a csőre hegyétől a kurta farok végéig egy elnyújtott ék alakot képez. Ennek, valamint sűrű, tömött, testhez simuló tollainak köszönhetően zajtalanul, nagy sebességgel szaladva is szinte akadály nélkül tud haladni a kefesűrű fűszálak között. Rejtőzködésre alkalmas élőhelyén a kellő védelmet jelentő rejtőszíne és bujkáló életmódja miatt ritkán repül fel, ekkor is csak rövid távokat tesz meg a növényzet felett.
Hosszú távú vonuló, azaz a telet Afrika Szaharától délre húzódó térségeiben tölti. A hazai állomány augusztus végén, szeptember elején útnak indul, a tavaszi érkezés dandárja április végére, május elejére esik.
Magyarországon 1951-2014 között csak 204 harist gyűrűztek, és ebből csak 1 példány volt fióka korú. 1908-2014 között csak egyetlen hazai jelölésű madár került meg külföldön, Hollandiában. A hazai visszafogások száma 1951-2014 között 13 példány (14 eset) volt. Külföldön jelölt haris eddig nem került kézre Magyarországon.
