Az elmúlt években Vásárhelyi Hírek oldalainak rendszeres „szereplője” a most 17 éves Törökgyörgy Adrienn, aki 6 évesen kezdett sportolni. Mára érmektől és kupáktól roskadozik szobájának egyik polca. Ezúttal az igysportolunk.com -on mutatkozik be a hódmezővásárhelyi hétszeres Európa-bajnok fit-kid versenyző.
Fotó: Bosz György
11 évvel ezelőtt egy városi (hódmezővásárhelyi) rendezvényen láttam először fitnesz bemutatót. Nagyon megtetszett, amit a lányok a színpadon csináltak, a tánc, az akrobatika. Pluszban ott voltak a csinos, csillogó ruhák. Imádom/imádtam a zenét, táncot, így megkértem anyát, hogy írasson be, mert szeretném kipróbálni én is. Heti kétszer volt akkor még edzés, így emellett heti kétszer még belefért a kézilabda is, amit azóta is nagyon szeretek. Viszont másfél év után az edzőm megkérdezte, hogy szeretnék-e versenyezni, mert akkor többször kellene járnom, így választanom kellett a két sportág közül. Apukám kézilabdázott, majd közel 20 év kihagyás után visszatért, igaz, már csak hobbi szinten. Anyukám is szeretett sportolni, kézilabdázott és kosárlabdázott, de mára én és a húgom jelentjük neki a sportot.
Hétszeres Eb bajnok vagyok és többszörös magyar bajnok egyéniben és csapatban. 2013-ban kvalifikáltam magam először Európa-bajnokságra, akkor Belgrádban voltunk. Következő évben Izlandon, tavaly pedig Spanyolországban. Az idei évben szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen volt az Európa-bajnokság. Az egyik legkedvesebb emlékem az izlandi Eb, mert akkor ültem életemben először repülőgépen. A szívemhez a legközelebb az idei hazai Eb áll. Hódmezővásárhelyen állhattam életemben először a dobogó legfelső fokára, és akkor csak nekem szólt a magyar himnusz. Sosem felejtem el azokat a perceket. Az érmeimet és a kupáimat nagy becsben tartom. A szobámban az apukám készített egy polcot a "gyűjteményemnek".
Nehéz út vezetett idáig, de ezekért éri meg küzdeni. Azt gondolom, hogy mindent csak elkezdeni nehéz, de ahogy elkapja az ember a fonalat egyre egyszerűbb. Rengeteget edzek (heti 5-6 nap, alkalmanként 2-2,5 óra), hogy minden versenyen a legtöbbet tudjam magamból kihozni. Volt egy időszak, amikor folyamatosan csak 4. helyeket értem el, azóta mindig van egy kis gyomoridegem, amikor eredményhirdetésnél a 4. helyezettet hívják ki.
Sajnos kicsit hízékony alkat vagyok, így mindemellett időt kell szakítanom heti kétszeri futásra, kardiózásra is. Ezek után már más sportok űzésére nincs időm, de ha időm engedi, nagyon szívesen megnézem a televízióban a talajtornát, úszást, kézilabdát.
A sport számomra a második családom. Ha nem lenne, akkor kimaradna ez a plusz erő és sport nélkül átlagember lennék. Én meg azt nem tudnám elviselni, hogy iskola után haza megyek és nem csinálok semmit. A sport nélkül kevésbé lennék magabiztos, sokkal esetlenebb lennék. Áldozat? Aki igazán szereti, amit csinál, az nem áldozatot hoz. Ha szívvel-lélekkel csinálsz valamit, akkor nem hozol áldozatokat, a mindennapjaid részévé válik és teszed, amit tenned kell. Olyan régóta csinálom, illetve csináljuk a húgommal, hogy már természetes, hogy szinte minden nap edzés van.
Jelenleg a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium 11. osztályos emelt német szakos tanulója vagyok. Jól tanulok, kedvenc tantárgyam a matematika és a német. Németből már van egy középfokú szóbeli nyelvvizsgám.
Jövő? Egyéniben megvan a kvalifikációm a 2017-es írországi Eb-re, de szeretnék csapatban is kijutni, valamint a magyar bajnokságban is szeretnék dobogóra állni. Továbbá szeretném a húgomat segíteni, hogy ő is minél eredményesebb legyen ebben a sportban és jövőre ő is repülhessem velem az Eb-re.
