A Hódmezővásárhelyen az 1930-as években virágzó korszakát élő népi szecessziós kerámiaművészetet bemutató kiállítás nyílt szerdán a Tornyai János Múzeumban.
Miklós Péter múzeumigazgató elmondta, hogy jelentős hagyományai vannak a vásárhelyi fazekasságnak és az arra alapozott kerámiaiparnak. A polgári lakáskultúra kialakulásával - a parasztpolgárosodás részeként - ezek a tárgyak már nem funkciójukban voltak használatosak, hanem díszítőelemként jelentek meg, így a fazekasság művészetté vált.
A tárlat anyagának nagy részét Nagy Vera néprajzkutató, egykori múzeumigazgató saját gyűjteményéből került ki, kisebbik hányadát a múzeum anyagából válogatták.
Öt vásárhelyi fazekasmester mintegy száz munkájából állt össze a kiállítás, amelyeknek többsége a harmincas években, a népi szecessziós stílus virágkorában készült - mondta Nagy Vera. A szakember úgy fogalmazott, ezt a kerámiastílust a szocialista kultúrpolitika polgári giccsnek minősítette, a művészettörténészek nem találták eléggé művészinek, a néprajzkutatók pedig elég népinek.
A stílus megszületésében szerepet játszott, hogy a 19. század végén az olcsó, gyári készítésű edények megjelenésével megcsappant a kereslet a fazekasok által készített használati tárgyak iránt, viszont a parasztság polgárosodásával új igények jelentek meg. Nemcsak a festett bútorokat cserélték le polgári bútorokra, hanem a fazekasok által készített, elérhető árú díszedények iránti kereslet is megnőtt, amelyet a mesterek igyekeztek kielégíteni.
A vásárhelyi képzőművészek 1912-ben a vásárhelyi fazekashagyományokra alapozott, európai szintű kerámiahagyomány megteremtésének céljával hozták létre a Majolikatelepet, s a város fazekasait az itt született tárgyak inspirálták szecessziós kerámiák készítésére. Nagy Vera felidézte: munkásságában és személyes sorsában is kapcsolódik egymáshoz a kiállítottak közül három mester élete. A századelőn hatalmas műhelyt működtetett Lázi István, ahol segédként dolgozott Csenki István és Bán Imre is. Lázi István 1917-es halála után özvegye tovább működtette a műhelyt, ahol egykori segédei kialakították a díszedények egységesnek tekinthető szecessziós stílusát, amelyben feleségeik, az írókázással foglalkozó két Lázi-lány, Rozália és Etelka is szerepet vállalt.
A kiállításon láthatók az egykor pályáját kályhásként kezdő Fejes Sándor alkotásai is, akinek sajátos, rajzos díszítéssel készült munkái fővárosi és külföldi kiállításokon is szerepeltek.
A vásárhelyi kerámia történetében jelentős törést jelentettek az 1950-es évek, amikor a Majolikatelepet és a fazekasmesterek műhelyeit államosították, s a mestereknek a Porcelángyárban kellett korongosként munkát vállalniuk - tette hozzá a néprajzkutató.
A december 13-ig látható kiállításon bemutatott tárgyegyüttes a stílus korábbi mellőzöttsége ellenére fontos részét képezi a hódmezővásárhelyi kerámiakultúra fejlődéstörténetének, a város társadalmának, kultúrájának korabeli változásait is visszatükrözi.
