A százéves Weöres Sándort köszönti a kötet. A fiatalabb pályatárs, Fenyvesi Félix Lajos tiszteleg a mestere előtt. Könyvének hódmezővásárhelyi bemutatója november 21-én volt a Németh László Városi Könyvtárban.
Fotó: VH
„A tiszta embert, WEÖRES SÁNDORT kerestem, a kisfiú-arcú nagyon magányost, aki nem tudott betelni az élettel, akinek szívébe belefért a mindenség milliárd izzó csillagával.” olvasható Fenyvesi Félix Lajos új kötetében, amely már címével is pontosan definiálja a költő szándékát: emlékezni a Mesterre.
Ahogy költőnkre az ábrázolás érzékletessége, pontossága, a képzelet szárnyalása volt jellemző, úgy tölti meg lapjait élet és halál, a gyönyörű-fájó létezés kérdéseivel a vásárhelyi születésű, most 67 éves szerző.
Versek, esszék, riportok idézik a költőt. Közös gondolatok villannak egymásra, régi motívumok kapnak új formát, hiányzó drámák fogalmazódnak meg. Mintha Fenyvesi verses leveleket küldene az égi ösvényeken bolyongó, csillagpor-lepte vándornak.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a budapesti Napkút Kiadó gondozásában alig egy hónapja megjelent kötetből sem hiányoznak a Fenyvesi Félix Lajosra jellemző ötletek, játékos megoldások és tragikus emlékezések, groteszk és mulatságos üzenetek.
Ahogy a vásárhelyi bemutatón is elhangzott, hódolat ez a könyv a mester előtt, úgy, hogy Fenyvesi Félix Lajos sajátos világát ismét felfedezhetjük a sorokban. Összegzésként, mint hallhattuk, a világirodalom legnagyobbjai közé sorolja Weöres Sándort, akihez hasonló talán újabb száz év múlva születik.
