Az 1945-ben elhunyt, tucatnyi sikerkönyv szerzőjének, P. Gulácsy Irén életét és munkásságát ismerheti meg az érdeklődő a hódmezővásárhelyi Wass Albert Irodalompártoló Egyesület és a Németh László Városi Könyvtár Idéző című irodalomtörténeti sorozatának következő előadásán.

Május 14-én, 17 órától a Németh László Városi Könyvtárban Nagy Gyöngyi idézi fel a nagy romantikus történelmi regényeiről híres írónőt.

Közreműködnek a kör tagjai.

P. Gulácsy Irén a múlt század ’20-as, ’30-as éveinek egyik legkedveltebb, legolvasottabb szerzője volt, főként történelmi tárgyú regényei okán. 1894. szeptember 9-én született a Szeged melletti Lázárföldpusztán. Tizenhat évesen ment férjhez, unokabátyjához, Pálffy Jenőhöz, aki akkor uradalmi mérnök volt egy Esterházy-birtokon, a Hanságban. Itt éltek az első világháború kitöréséig, amikor is Nagyváradra költöztek. A fiatal Gulácsy itt kezd el írni, először csak novellákat, ezekre figyelt fel Tabéry Géza, aki 1919-ben közölte a Magyar Szóban Gulácsy első novelláját, Félre az útból címmel. Hamarosan a Nagyvárad című lap belső munkatársa lett. Rengeteget dolgozott, visszhangos sikereket ért el színdarabjaival (a Napáldozattal 1924-ben megnyerte a kolozsvári színház drámapályázatát). Hamarosan megjelentek első regényei is: a Förgeteg és a Hamueső. Utóbbi volt az Erdélyi Szépmíves Céh első kiadott regénye. Regényei, valamint a Ragyogó Kovács István című novellagyűjteménye sikerének köszönhette, hogy 1926-ban ő is meghívást kapott Kemény Jánostól az első Helikon-találkozóra, amelyen ugyan nem vett részt, mégis az alapító tagok közé számíthatjuk.

Méltatói szerint: „Gulácsy Irén szereti a nyelvi ékesítettséget, mely a metaforákban, különböző alakzatok halmozásában nyilvánul meg, szereti az archaikus, tájszavak használatát, gyakoriak a regényben az indázó szecessziós szerkezetek és motívumok. Németh László barokkos költőnek tartja Gulácsy Irént, de – mint mondja – barokkossága nem akadémikus jellegű.”