1946. január 19-én indult meg a magyarországi németek kitelepítése. Az Emlékpont rendhagyó történelemóráján Dr. Miklós Péter történész, intézményvezető nemcsak a kitelepítésről, hanem a magyarországi német nemzetiségűek történelméről és a kitelepítés okairól is beszélt, hangsúlyozva: a kollektív bűnösség elve egyetlen néppel szemben sem alkalmazható.

A Magyar Országgyűlés 2011 novemberében fogadta el azt a határozatot, amely január 19-ét, a magyarországi németek elhurcolásának napjává nyilvánította. A választás azért esett erre a napra, mert 1946. január 19-én indult el az első olyan deportáló vonat, amely németeket szállított. A magyarországi német nemzetiségieket a kollektív bűnösség igaztalan vádjával üldözték, kisemmizték, majd hazájuk elhagyására kényszerítették.

A magyar hazához ezer éven át ezer szállal kötődő németség kitaszítását az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. december 29-i rendelete alapozta meg. Ez kitelepítésre kötelezte mindazokat ‑ legtöbbször családjaikkal együtt ‑, akik az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek, vagy német anyanyelvűnek vallották magukat, továbbá akik tagjai voltak a Volksbundnak, vagy a fegyveres SS-nek ‑ függetlenül attól, hogy önként vagy sorozás alapján léptek be. A rendelet végrehajtásához a Belügyminisztérium korlátlan hatalmat kapott: listákat állítottak össze, melyeket kifüggesztettek az adott településeken és mindössze öt napos fellebbezéssel meghozták a döntést a kitelepítendőkről. Az első "egy batyuval" kitaszított csoportot 1946. januárjában vagonírozták be Budaörsön. Nyárig közel 110 ezer embert kényszerítettek az ország elhagyására; az elüldözöttek száma 1948. júniusáig meghaladta a kétszázezret.