A 2015-ös év egyik hazai képzőművészeti szenzációjára készül a vásárhelyi Tornyai János Múzeum. A 115 éve született Barcsay Jenő életművét bemutató kiállítás nyílik májusban. Nevét ma már joggal emlegetik olyan nevek társaságában, mint Szinyei Merse Pál, Moholy-Nagy László, Viktor Vasarely.
„Úgy gondolom Hódmezővásárhely a hat évtizedes múltra visszatekintő Őszi Tárlattal megalapozta országos hírnevét, kivívta helyét a hazai kulturális életben. Évek óta hagyomány, hogy tavasszal is egy hasonló méretű, országos érdeklődésre számot tartó kiállítást rendez a múzeum” jelentette be Almási István a pénteken tartott sajtótájékoztatón.
A város polgármestere arról is beszélt, bízik abban, hogy az idei kiállítás Barcsay Jenő műveiből, a hazai konstruktív-geometrikus törekvések egyik legjelentősebb egyéniségének gyűjteményes kiállítása hasonlóan nagy siker lesz, mint volt a Csernus Tibor vagy a Koszta József alkotásaiból rendezett tárlat.
Nagy Imre múzeumigazgató elmondta, május 17-én nyílik a közel 250 műből álló kiállítás, amelynek anyaga a múzeum saját képein kívül a szentendrei Barcsay Gyűjtemény 50 művéből és több magánygyűjtemény által kölcsönadott képekből áll.
„A festőművész idén 60 éve, hogy megkapta a Tornyai Plakettet, kiállításra kerülő képein keresztül a vásárhelyi kötődését, Rudnay Gyulához, a mártélyi művésztelephez fűződő kapcsolatát is megjelenítjük” - mondta a múzeumigazgató.
Nagy Imre kitért arra is, hogy Barcsay Jenő fiatal és későbbi éveinek munkássága, a fokozatos átmenet a pontos, realisztikus stílusból az absztrakt látásmódig végigvezethető és ezt a vásárhelyi tárlat is demonstrálja majd.
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvánnyal közösen megszervezett kiállításhoz kapcsolódva Szabó Noémi kurátor szerkesztésében elkészül egy átfogó - a hazai képzőművészeti élet hiánypótló - monográfiája is Barcsay Jenő munkásságáról.
Barcsay Jenő egy erdélyi fejedelmi család leszármazottja. 1900. január 14-én született Gimnáziumi tanulmányait Kolozsváron, Szamosújváron és a nagyenyedi (Bethlen) kollégiumban végezte. 1919-ben ment Budapestre, és beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1924-ben végzett. Mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. Az 1926-os év nyarát Makón és Hódmezővásárhelyen töltötte, itt ébredt rá először a tájban rejlő konstruktív szerkezeti erőkre. 1926 őszétől egyéves ösztöndíjjal Párizsba utazott. Itt elementáris erővel hatott rá Cézanne festészete, amely egy életen át bűvöletében tartotta. 1927-ben Itáliában járt, ahol a quatrocento festészet embereszménye, a testek tömegének ábrázolási módja hatott rá.
1929 tavaszán Szentendrére látogatott, ahova később vissza-visszatért, majd itt telepedett le. 1929-30-ban ismét Párizsban dolgozott, ösztöndíjjal. 1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparostanonc iskolában, 1945-től nyugdíjazásáig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Ez utóbbi helyen a modern magyar művészet valamennyi alkotóját tanította alakrajzra; sokukra életre szóló, elementáris hatást gyakorolt. Egyénisége tanítványai körében fogalommá vált. A magyar konstruktív-geometrikus művészet legjelentősebb egyénisége, akinek a kortársakra és a következő nemzedékre gyakorolt hatása szinte felmérhetetlen. 1954-ben Kossuth-díjat kapott, 1964-ben érdemes művész, 1969-ben kiváló művész lett. 1988. április 2-án Budapesten hunyt el.
