A július elsején nyíló kiállítással az Őszi Tárlatok egyik "alapító atyjára", a 100 éve született Szabó Iván szobrászművészre emlékeznek Hódmezővásárhelyen.
Szabó Iván szobrászművész műveiből 2011-ben volt kiállítás Hódmezővásárhelyen a Nagy Sándor utcai Kerámia Központban.
Vásárhelyen találkozhatunk köztéri szobraival, Anya gyermekével, Játszó csikók, valamint utcanév táblákkal. A művésztelepeken készített képzőművészeti alkotások a Bethlen Gábor Református Gimnázium Panteonjában lettek elhelyezve, melynek megalapítója Szabó Iván volt.
Az idén hatvanadik évébe lép Magyarország legrégibb múltra visszatekintő és (egyik) legjelentősebb kortárs művészeti kiállítása, a Vásárhelyi Őszi Tárlat. Az október első vasárnapján nyíló művészeti seregszemle felvezetéseképpen kamarakiállítással tisztelegnek Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban Szabó Iván (1913-1998) szobrászművész munkássága és életútja előtt, aki a tárlatok egyik "alapító atyjaként" elévülhetetlen érdemeket szerzett a vásárhelyi képzőművészeti élet megújításában.
Szabó Iván 1913. július 1-jén született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Közgazdasági Egyetemen kezdte, valamint aktívan táncolt is: a Muharay, majd a Honvéd Népi Együttes vezetője, koreográfusa volt. Medgyessy Ferenc növendékeként 1939-ben kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. 1950 és 1981 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként is tevékenykedett. Először 1937-ben jött Vásárhelyre Kurucz D. István festőművésszel. 1954-től három évtizeden át hozta növendékeit nyári művésztelepi gyakorlatra Vásárhelyre, ezzel biztosítva a Vásárhelyi Műhely megújulását. Egyike volt a Vásárhelyi Őszi Tárlat „alapító atyáinak”, Damjanich utcai házában rendszeresen folytatott alkotó munkát.
Mestere Medgyessy Ferenc akinek a műtermében tanult meg agyaggal, kővel dolgozni. Vásárhelyi képzőművészek alapították 1912-ben a helyi Majolikagyárat, melynek egyik alapító tagja volt Medgyessy is. Szabó Iván mestere által ismerkedett meg a kerámiával. Kezdetben tanulóként járt oda, később, mint fiatal szobrász már tanított is. A Képzőművészeti Főiskola növendékeinek gyakorlatát szolgáló nyári művésztelepeket Szabó Iván vezette Hódmezővásárhelyen. A Majolikagyár tervezője volt. Készített kisplasztikákat, vázákat és tálakat. Témái a lányok, a lovak és madarak, melyek díszítőelemként is megjelennek kerámiáin.
A város és közötte kialakult több évtizedes jó kapcsolat eredményeként halála előtt nem sokkal a városnak adományozta 70 plasztikáját, bronz, ólom szobrait és domborműveit, fafaragásait, valamint több száz grafikai művét. Munkásságát számtalan díjjal ‑ kétszeres Munkácsy-díjas, Tornyai plakettes, érdemes és kiváló művész - ismerték el.
Művészi magatartása és etikája, sőt megjelenítési módja is a klasszikus hagyományokra épült. Életszerető, harmonikus egyénisége három nagyobb területen talált olyan szépségre, amelyet megosztott művei befogadóival: ezek voltak a nők, a lovak és a madarak. Otthonosan, nagy anyagismerettel használta fel, alkalmazta a szobrászat különböző anyagait, a bronzot, a fát, az ólmot, a mészkőt, a rézlemezt és kerámiát.
Az augusztus 11-ig látható kamaratárlat Szabó Iván születésének centenáriumán, július 1-jén, hétfőn délután 4 órakor nyílik a Tornyai János Múzeum bejárati előcsarnokában. A mesterre tanítványa, Albert Ildikó szobrászművész emlékezik.
