Magyarországon a 2000-es évek eleje volt a vezetékes telefonhálózat virágkora: több mint 3 800 000 fővonal működött az országban. Ám a mobilszolgáltatók megjelenése a feltöltőkártyás és előfizetéses mobiltelefonok mennyiségének folyamatos növekedését eredményezte.

Így napjainkra a vezetékes fővonalak darabszáma közel 20%-kal csökkent, miközben kb. 11 800 000 aktív mobilelőfizetés van használatban (vagyis átlagosan 1,2 db jut az állandó belföldi lakosság minden tagjára).

A vezetékestelefon-hívások térbeli mintázata azonban látványos eltéréseket mutat. A Lechner Tudásközpont által működtetett Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) településenként összesített adatait felhasználva ugyanis jól lehatárolhatók olyan térségeink, ahol az emberek sokkal gyakrabban használnak vezetékes telefont, mint máshol.

A vezetékes telefonról 2014 során indított hívások egy főre jutó összidőtartamának az országos átlaga 317 perc.

Térségi léptékben vizsgálva Budapest vonzáskörzete és a megyeszékhelyek mellett Tolna megye Pécsváradi és Bonyhádi járásaiban, a Bükk és részben a Mátra területén, Észak-Magyarországon pedig Aggtelek és a Zemplén térségében használják sokat a vezetékes telefont: évi 500–650 percet (vagyis 8–11 órát) beszélnek fejenként. Ehhez képest Dél-Magyarországon az átlagérték alig 131 perc körüli.

Ebben a statisztikában a Dél alföldi régióra nézve kiugrónak számít Hódmezővásárhely, mert 1 év alatt majdnem 332 percet beszélnek a vásárhelyiek vonalas telefonon. Az adatok inkább a körzeten belüli beszélgetéseket takarja.  Az is érdekes adat, hogy az átlagos híváshossz közel 4 perc.

A különbségek magyarázata alaposabb elemzést igényel, de néhány alapvető tényező szerepe meghatározó. A megyeszékhelyek magas értékeit például a közigazgatás hivatalai és a vállalati központok indokolják, mivel többségük vezetékes telefonon intézi az ügyeket. Más térségek (Tokaji-hegység, Vértes, Bükk, Tolnai-dombság) átlag feletti értékei minden bizonnyal a domborzat számlájára írhatók. Logikusan hangzik, hogy míg az Alföldön ritkán megy el a térerő, addig a Bükk völgyeiben ez sokkal gyakrabban előfordul, ezért az ott élők nagyobb arányban választják a biztosan működő, vezetékes hálózatot. Közrejátszanak továbbá demográfiai szempontok és a fogyasztási szokások is, ugyanis a vidéki, idősebb népesség általában nehezebben veszi kézbe a mobiltelefont, a helyi szolgáltatók kombinált előfizetési csomagjai pedig arra ösztönzik az ügyfeleket, hogy tartsanak ki a hagyományos telefonvonal mellett. Ez jellemző Hódmezővásárhelyre és térségére is, mert az idősebbek nem szívesen babrálnak a mobiltelefon, számukra bonyolult, és nehezen látható képernyőjével. Az okostelefonok, meg - valljuk be - még a fiatalabb használóknak is okozott már fejtörést.