Évente két megemlékezést tartanak Vásárhelyen: április 16-a a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja. Azokra a magyaroktra emlékezünk ezen a napon, akiket a nácizmus zászlaja alatt 68 évvel ezelőtt megfosztottak jogaiktól.
A másik emléknap június 16-a, amikor 1944-ben ezen a napon elhurcolták a város 737 zsidó polgárát.A vásárhelyi zsinagóga órája a mai nap is azt az időpontot – tíz óra tíz percet – mutatja, amikor 72 éve, Hódmezővásárhelyen akkoriban ezerötszáz zsidó lakott, és a városban a Beretzk Pál polgármester-helyettes által vezetett helyi közigazgatás ellenállása eredményként nem jelöltek ki gettót.
A kutatás 470 vásárhelyi zsidó mártírt tart számon, rájuk emlékeztek ma délelőtt 11 órától a Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhelyen és a Zsinagógában.
A megemlékezésen Vanderstein Noémi, az Országos Rabbiképző — Zsidó Egyetem doktorandusza tartott előadást a zsidó gyász- és temetkezési szokásokról „Jobb a név a jó olajnál és jobb a halál napja a születés napjánál”, Kohelet könyvéből választott címmel.
– Egy-egy zsidó település létrehozásakor az elsők között jelölték ki a temető helyét – mondta el az előadó, aki részletezte a hagyományos zsidó családokban a halálesetkor követett szokásokat, így például azt, hogy a kancsóból olyankor az udvarra öntik a vizet, a haláleset visszafordíthatatlanságát szimbolizálva.
A halott öltöztetését a hagyomány szerint csak arra jogosult személy végezheti, az elhunytra fehér ruhát öltenek, a feje alá a szentföldről származó földnek kell kerülnie, s a halottat a temetéshez egyszerű koporsóba fektetik. A gyászolók a búcsúztató szertartás kezdetén ruháikat megszaggatják, ezzel is kifejezve örömtelenségüket, míg a halottat a sírig kísérő útjuk során hétszer állnak meg imádkozni.
Vanderstein Noémi a zsidó temetőket ismertetve beszélt arról, hogy kell, hogy legyen egy – a keresztény megnevezés szerinti ravatalozóhoz hasonló – szertartási épület, ahol a halott öltöztetése és a gyászolók ruháinak megszaggatása is történik.
A zsidó szokások szerint a temetést követő harminc napban nem látogatják a sírhelyet, megnyugvást hagyva a halottnak és saját lelküknek is, majd az egy hónap elteltével mennek ki először a temetőbe. A sírokon héberül olvasható az elhunyt neve, valamint egy-egy jel, amely a halottnak a közösségben betöltött szerepére utal. A zsidó temetőbe nem visznek virágot, csak kavicsot helyeznek a sírra – így nem kerülhet egyik sírra kisebb, míg a másikra nagyobb sírcsokor, viszont a kavicsok száma jelzi, hogy hányan emlékeznek az elhunyt személyre.
Az előadást követően a megemlékezés résztvevői a zsinagóga előterében elhelyezték az emlékezés mécseseit és köveit, miközben egy – idén januárban a Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhelyen megvalósított projekt során rögzített – felvételen a Németh László Gimnázium diákjai olvasták fel a vásárhelyi holokausztáldozatok névsorát.
Erről bővebben itt olvashat:
