Major László legénysége alacsony színvonalú mérkőzésen diadalmaskodott a Mórahalom ellen, így már hét forduló óta veretlen az NB III-ban.
A szeles időjárás ellenére szépszámú közönség gyűlt össze vasárnap délután a Városi Stadionban, a Mórahalom elleni megyei rangadó lévén sokan voltak kíváncsiak a HFC utolsó 2016-os hazai bajnokijára. A két csapat nyári felkészülési mérkőzését a Vásárhely nyerte 3-0-ra, ennek és a jelenlegi kiváló formának szellemében a tabella 5. helyén álló, hat meccs óta százszázalékos narancsmezes vásárhelyi alakulat esélyeshez méltóan kezdte az összecsapást.
Nyomban a kezdő sípszót követően kapuja elé szorította a Major-alakulat a vendégeket, s ugyan az 5. percben egy lesgóllal jelezte a Mórahalom, nem feltett kézzel érkezett, a HFC korai mezőnyfölénye a 8. minutumban eredményhez vezetett: egy beadást követő kavarodásból az ötös sarkánál Kökény Tamáshoz pattant a labda, aki azt estében, Halász Krisztián mellett a kapuba bombázta.
A vezetést jelentő találat után kissé ráült az eredményre a hazai alakulat, íveléseik, passzaik, lövéseik nem mindig értek célba – Bartyik Norbert a 24. percben nagy ziccert hibázott -, Major László vezetőedző többször idegesen pattant fel a kispadról a pontatlanságok láttán. Darálós, parázs mezőnyjátékká fejlődött a küzdelem, amelyből majdhogynem a homokhátiak kerültek ki győztesen: nem sokkal az első játékrész vége előtt, egy tökéletesen felépített akció végén mindössze a befejezés hibádzott, Szücs Szasa fejese végül Bordás Dániel kezében landolt. Néhány pillanattal később Szilágyi Norbert jóvoltából a HFC-nek is megvolt a maga lehetősége az előny megduplázására, a középpályás bólintása azonban elkerülte az ellenfél „ketrecét”.
„Kelj fel és küzdj!”, hangzott egy szurkolói bekiabálás a tizenöt perces pihenőt követően, e rigmus pedig az egész második félidőt jellemezte. Csúsztak-másztak a felek, sok apró faulttal a középpályán, reménytelen centerezésekkel, valódi esemény és helyzet nélkül. A csapatkapitány Magyar György által vezényelt mórahalmiak kiszámíthatatlanságát látva próbálta frissíteni csapatát a vásárhelyi mester, Puskás Zoltán helyére Szabó Mihály Dávid állt be az utolsó félórára. Hiába, a végéhez közeledvén jóformán a kapura lövés is csodaszámba ment, amit 1-0-s fórjuk révén nyilván nemigen bántak a kissé enerváltan játszó vásárhelyiek.
Az utolsó öt percre kisütött a nap, melynek sugarait kevésbé élvezték a hazai drukkerek; sokkal inkább a szívinfarktus kerülgette őket. A mindent egy lapra feltéve támadó fehérek előtt sansz nyílt az egyenlítésre, Bordás kapus esze és szíve ugyanakkor a helyén maradt, így a hármas sípszó a HFC hetedik egymást követő sikerét jelentette – a csapat ugyanúgy 31 pontos a bajnokságban, mint a PMFC, s mindössze rosszabb gólkülönbsége miatt szorul az 5. helyre.
Major László együttesére még két idegenbeli összecsapás vár a naptári évben, előbb a Paks II-höz, majd a Békéscsaba II-höz látogat.
Hódmezővásárhelyi FC – Mórahalom VSE 1-0 (1-0)
HFC: Bordás – Kormányos, Tóth I., Kökény, Mezei – Bartyik (Marton, 89.), Szilágyi, Komáromi, Tóth A. (Végh, 76.), Máté – Puskás (Szabó M. D., 59.)
Gólszerző: Kökény (8.)
