A forradalom nyomában. 1848/49 utóélete címmel rendezett tudományos konferenciát szerdán a hódmezővásárhelyi Emlékpont.
Miklós Péter intézményvezető köszöntőjében emlékeztetett: a forradalom és szabadságharc valamennyi politikai kurzus számára kívánatos értékeket hordoz, így 1945 után is megindult a forradalom kisajátítása.
Az intézményvezető emlékeztetett: a forradalom centenáriuma idején, 1948-ban volt a fordulat éve, a diktatúra kiépítésének időszaka, a „népi demokratikus forradalom” kora, amely sem népi, sem demokratikus, sem forradalom nem volt. A forradalom kapcsán felmerülő ellentmondások sorát szaporítja, hogy a forradalmat az orosz cári haderő verte le, miközben akkoriban ugyanannak az Oroszországnak a huszadik századi alakzata, a Szovjetunió tartotta megszállva Magyarországot. Ezt a megszállást a magyar kommunisták – élükön Rákosi Mátyással – mindezt felszabadulásnak nevezték.
Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Modern Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető egyetemi docense a vásárhelyi negyvennyolcas és a függetlenségi hagyományt taglaló előadásában rámutatott, hogy a forradalom leverését követően – bár ez nem volt veszélytelen –, sokan őriztek Kossuth bankókat és az is megtörtént, hogy hagyományos, forradalmi viselet hordása miatt indítottak eljárást a 48-as hagyományok őrzői ellen. Az előadó szólt arról is, hogy Hódmezővásárhely díszpolgárává választotta Kossuth Lajost, akinek a megtisztelő címet a város delegációja vitte el a száműzetésbe.
Zakar Péter, a szegedi Gál Ferenc Főiskola professzora a Görgei-kérdés történetét bemutató előadásában számos forrást bemutatva igazolta, hogy Görgei Artúr kiváló képességű katonatiszt volt, s amikor a háromszoros, időnként négyszeres túlerővel szemben a fegyverletétel mellett döntött, őt hadászati szakmai szempontokból is igazolható módon a realitás vezette. Kossuth nem kitalálója, de népszerűsítője volt a Görgeit árulóként bemutató álláspontnak, amely jobban szolgálta politikai céljait, hiszen az árulás miatt elveszett forradalom újjáélesztéséhez könnyebb támogatókat lelni, mintsem egy túlerő miatt elbukott revolúcióhoz.
Ligeti Dávid, a fővárosi VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatárasa Görgei halála kapcsán elmondta: a tábornok két év híján száz évet élet, s halálát megelőző betegsége ismert volt a magyar közvélemény előtt. Holttestét a Magyar Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, ahonnan a Kerepesi úti temetőbe vezetett utolsó útja. Az előadó hangsúlyozta: a haláleset kapcsán leginkább pozitívan emlékeztek Görgeire, akit Tisza István miniszterelnök is pártfogásába vett, őt a magyar vitéz példaképének nevezve, aki oroszlánként harcolt, s amikor már a reménytelenséget látta, inkább magára vette a harag célpontját, de nem áldozta fel hiába katonáinak életét.
– A forradalom és szabadságharc megítélése más és más volt a magyar történelem különböző korszakaiban – jelentette ki Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője. Mint kifejtette, 1919-ben a magyar népszabadság ünnepnapjaként emlékeztek az eseményekre, míg a Horthy-korszakban az akkorra elért függetlenség fénye sokat fakult annak ára, Trianon miatt. A pártállami időszakban, 1951-től nem volt szabad 1848-ról megemlékezni, hiszen a diktatúra elveivel nehezen fért össze a 12 pontból a sajtószabadság, vagy a függetlenség igénye, nem véletlenül lett ez az alapja az 1956-os forradalom követeléseinek.
Miklós Péter emlékeztetett: az 1848-as forradalom emléknapja a „felszabadulás” ünnepeként megjelölt április 4. és a tanácsköztársaság ünnepeként számon tartott március 21. mellett a „Forradalmi Ifjúsági Napok” közé került: nem munkaszüneti napként.
