Tornyai János festőművész, az alföldi realisták néven számon tartott irányzat egyik vezető egyénisége 67 éves korában, 1936. szeptember 20-án halt meg.

Képünkön a festőművész az 1900-as években (Fotó: VH arhív)

1869. január 18-án született Hódmezővásárhelyen zsellérszülők gyermekeként. 1886-88 között a budapesti Mintarajziskola rendes, 1888-89 között pedig vendéghallgatójaként Székely Bertalan, Lotz Károly, Gregus János növendéke volt. 1894-től szülővárosában kapott ösztöndíjjal Párizsban a Julian Akadémián képezte magát, ahol igen nagy hatást gyakorolt rá Munkácsy Mihály festészete. 1897-ben bejárta Német- és Olaszországot, majd hazatért Hódmezővásárhelyre.

Megélhetési gondokkal küzdött, műteremhez is csak 1903-ban jutott. A Műcsarnok 1904. évi tavaszi tárlatán a Juss c. képe első változatával Ráth György-díjat nyert. Később Rudnay Gyula és Endre Béla társaságában gyűjtötte a népművészet emlékeit, s együtt hozták létre a népi fazekasság megmentésére a hódmezővásárhelyi művészek Majolika- és Agyagipari Telepét is. Festészete mellett kulturális tevékenysége is jelentős: komoly szerepe volt abban, hogy a század első évtizedében művésztelep fejlődött ki Hódmezővásárhelyen, s az 1905-ben alapított (1951 óta nevét viselő) városi múzeum létrehozásában is része volt. 1919-ben a városvezetés elvette a műtermét, ekkor elhagyta Hódmezővásárhelyt, a kecskeméti művésztelepre, majd Budapestre költözött. Társa lett egy nála 30 évvel fiatalabb nő, 1932-ben házasságot kötöttek - kapcsolatuk azonban nem volt felhőtlen.

Tornyai János 1928-29-ben Baján, 1933-34-ben néhány hónapig Szentendrén dolgozott. Öregkori alkotásait megélénkült színek, gazdagabb témaválasztás jellemzi. 1929-ben Csokorkötés című művét a Barcelonai Nemzetközi Kiállításon aranyéremmel jutalmazták, akárcsak Műteremben című képét az 1933. évi Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon.
1934-ben Hódmezővásárhelyen művészek, írók és műbarátok Tornyai Társaságot alapítottak, a betegeskedő mestert hazahívták. Műveiből nagyszabású kiállítást rendeztek, a város életjáradékot is megszavazott részére. Élete utolsó éveit szülővárosában töltötte, s Hódmezővásárhelynek ajándékozta 426, a múzeumnak 90 képét. A combnyaktörést szenvedett művészt felesége a fővárosba hozatta, Tornyai akkor végrendelettel neki juttatta összes művét.

Halála után az özvegy és Hódmezővásárhely között perre került sor, amelyben a Kúria döntött. E szerint a városnak ajándékozott művek a múzeumé maradtak, az özvegy pedig életjáradékot kapott. Noha az asszony akkor azt állította, nincs a birtokában Tornyai-kép, halála után lakásában 717 festményre és rajzra bukkantak az egykori műterem padlója alá rejtve. A kitűnő állapotban megtalált festményeket még abban az évben, 1984-ben a közönség elé tárta a Magyar Nemzeti Galéria.