1852. április 27-én született Szántó Kovács János, a viharsarki agrárszocialista mozgalom vezetője, aki szavai szerint "egy fát akart ültetni, mely a jövőnek hajtja gyümölcsét".
Fotó: VH archív
A dualizmus kori Magyarország a munkanélküliségtől leginkább sújtott vidékén, Hódmezővásárhelyen született felszabadított jobbágycsaládban. Az iskolából tízévesen kimaradt, volt kanász, béres, napszámos, majd kubikos, ekkor hallott először a szocializmusról Aradról érkezett cipészlegényektől. (A Viharsarok szegény parasztsága fogékony volt a szocialista agitációra, a vásárhelyi tanyavilág napszámosai 1892-ben nyilvános gyűlésen már együtt ünnepelték május elsejét az ipari munkásokkal.)
Szántó Kovács csatlakozott a helyi olvasókörhöz, ahová először csak "fülelni" járt, majd tanítani kezdte társait. A jó megjelenésű, szálas termetű és kiváló szónoki adottságokkal rendelkező fiatalembert hamarosan a helyi földmunkásegylet elnökévé választották. Népszerűsítő előadásokat tartott, hallgatóságának a jobb munkalehetőségekért való harcról, földosztásról, politikai jogokról, az egyesülési és gyülekezési szabadságról beszélt.
A korábbi egylet folytatásaként 1894 januárjában megalakult az Általános Munkás Olvasóegylet, amelynek hamarosan közel kétezer tagja lett. Szántó Kovácsot 1894-ben küldöttnek választották a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) kongresszusára, és bár egylettársainak nem volt szavazati joguk, még országgyűlési képviselőnek is meg akarták választani.
Vezetésével széles körű agitációs tevékenység kezdődött, amelynek eredményeként egyre többen tagadták meg az útadó és az egyházi adó megfizetését. A szervezkedésre 1894 márciusában figyelt fel a szolgabíró, aki a mozgalom terjedésétől tartva május elseje előtt lefoglaltatta a mozgalom könyveit és nyomtatványait. A felháborodott munkások a városháza elé mentek, hogy visszaköveteljék tulajdonukat. Amikor a bent tárgyalás közben szóváltásba keveredő Szántó Kovácsot letartóztatták, a tömeg ostrom alá vette a városházát, ahová a tömeg feloszlatására érkező csendőrök is beszorultak. A dulakodásban többen megsérültek, egy ember meg is halt, a megmozdulást végül a csendőrök és a riadóztatott huszárok brutálisan verték szét.
A zendülés országos hírű eseménnyé vált. Szántó Kovácsot társaival a szegedi Csillagbörtönbe szállították, de perük a további megmozdulástól való félelem miatt csak tíz és fél hónappal az események után, 1895 márciusában kezdődött meg. A 124 vádlott tárgyalása 11 napig tartott, a bíróság végül Szántó Kovácsot öt és félévi szabadságvesztésre ítélte. Ezt végül egy évvel mérsékelték, a fogházból végül több mint három év után, 1898. október 8-án szabadult.
A mozgalom új vezetőivel nem értett egyet, így felhagyott a politikával és visszament kubikosnak.
1908. június 8-án halt meg szülővárosában.
