Már csak két hét van hátra, hogy elfogadja a kormány az új NAT-ot, akkor viszont szinte biztos, hogy csúszni fog az új tanterv szerinti oktatás kezdete.

Képünkön Lázár János a Sorstalanságot adja át érettségiző diákoknak 2002-ben. (Fotó VH archív)

A pedagógiai célok és előírások egy hónapja tartó véleményezése mellett az egyik legvitatottabb téma a Nemzeti alaptantervben (NAT), az oktatási szempontból nem igazán kardinális kérdés, hogy mely írókat nevezze nevén a szöveg. Körülbelül 1500 hozzászólás egy része a magyar irodalommal foglalkozott, a többi is jórészt egyes tananyagokkal, és csak egy kis része a NAT pedagógiai szemléletével.

És hogy mely írók tartoznak a NAT által meghatározott nemzeti kánonba? Lényegében két tábor feszült és feszül még mindig egymásnak. Az egyik azokat az írókat – Szabó Dezső, Tormay Cécile, Herczeg Ferenc, Nyírő József, Wass Albert – szerette volna kötelező tananyagként látni, akiknek a művei 1990 előtt meg sem jelenhettek, vagy jó időre kiestek az irodalmi emlékezetből, s akik csak szűk körben voltak ismertek. A NAT irodalmi tananyagát bíráló másik tábor a kortárs írókat hiányolta, főleg Kertész Imrét, Nádas Pétert és Esterházy Pétert, de többen felvetették, hogy akár Varró Dániel is lehetne az alsó évfolyamokon kötelező olvasmány. A HVG információi szerint a legvitatottabb kérdés úgy dőlt el, hogy Wass Albert és Kertész Imre is bekerül azon írók körébe, akiket nevén nevez majd a NAT. Persze kétséges, hogy ezzel a megoldással kibékül-e a két tábor.

Szabó Dezső vagy Tormay Cécile továbbra sem lesz nevesítve a tantervben, holott valóságos mozgalom indult ezért. De nem lesznek néven nevezve – Kertész kivételével – a kortárs írók sem. Ráadásul voltak még külön igények is a szerzőket illetően: akadt, aki a latin nyelvű magyar irodalmat szerette volna részletesebben taglaltatni, más az egzotikus, afrikai vagy ázsiai irodalmat kevesellte, s erőteljes volt a nyomás, hogy Isaac Singer és Bernard Malamud is a tananyag része legyen.