A század eleji Champs-Élysées hangulata után, a 30-as évek swing-je kezdte egyre vidámabbá tenni a hangulatot. Nem is beszélve arról, hogy közben még volt egy kis angol keringő meg szamba.
A kékszínű kis selyemszalag feltűzésekor egy édesapa lépett a fiához és miközben átölelte, kezet fogott vele. Hallottam, amint mondta:” örülök neki fiam, gratulálok!” A kedves és – vállalhatóan - szentimentális pillanat azt bizonyította, hogy a mai szülőkben megvan a tisztelet egy szakmához értő ember iránt. Azt bizonyítja, hogy igenis a gyermekemet felneveltem, aki elért „valamit”, ami által elindulhat az életben. Végül pedig azt is bizonyítja, a Kalmár vezetésének jó döntése, hogy hagyományosan – a vásárhelyi középiskolák közül egyetlenként - szalagavató bált tartanak ilyenkor: nemes helyszínen egy szép hagyomány ápolásával.
10 osztály 273 végzős diákjának tűzték fel a szalagot, majd elkezdődött a tánc. Na, azért mégsem kezdődött meg, mert hát Földesi Gyula, nem lenne az aminek mestere, a táncnak és illemnek, mert a tanár úrnak, aki évek óta Kalmár Bál tánckoreográfusa, fontos ugyanis, hogy név szerint bemutassák a táncoló párokat. 22 pár vonult be egyenként Johnny Mathis Child Is Born, a Cserháti Zsuzsa által magyarul énekelt örökzöld, az Édes kisfiam című számra. Akinek eddig nem volt meg a „fülében” most egy darabig nem felejti el, mert közel 10 percig hallgattuk, amint az ’antrét’ - belépőt - követően folyamatos tánc közben párokkal telt meg a parkett. Aztán elkezdődött a táncfolyam, amelynek zenéi egyúttal különböző korokba repítették a táncosokat és a nézőket. Franciás, légies, a század eleji Champs-Élysées hangulata után, a 30-as évek swing-je kezdte egyre vidámabbá tenni a hangulatot. Nem is beszélve arról, hogy közben még volt egy kis angol keringő meg szamba, aztán az Al Pasador nevű olasz énekes ’Amara Mio, Amore Mio’ című diszkó slágerével pedig már a ’70-es évek közepén voltunk. Ekkor már a táncosokat körbeálló szülők, hozzátartozók is ütemesen verték lábukkal a ritmust. Na, aztán amikor Brahms V. Magyar tánca elkezdődött, már – némi túlzással- tombolt a közönség. Főként amikor a táncosok a zenei poénokat kurjantással spékelték meg.
Földesi Gyula megint csak ’mert nagyot álmodni!’ Nem a menettáncot, hanem magát a klasszikus táncot részesítette előnyben. Amikor megkérdeztem, milyen volt a felkészülés, azt mondta, bizony nem könnyű feladat betanítani a fiatalokat, de a sok fáradság és valljuk be némi idegeskedés után az eredményért megéri. „Azt szeretném, ha ez az este egyszeri és megismételhetetlen, maradandó élmény legyen számukra!” mondta.
Földesi tanár úr koreográfiájával idén is a tradíciókat és a Fekete Sas szellemét követte. A bálozók ruhadivatja viszont jóval színesebb képet mutatott. A vásárhelyi báli szezon félidejében, a lányok talán most voltak a legtöbben térden felüli ruhában, dominálóan feketében, sokan a most trendi szintén fekete csipkebetétekkel. A ruhaválasztásban jól érezhető a lezserség és a merészebb kombináció. Meglepő volt látni, hogy sokan voltak, akik követték az idei téli divattrendet, a ’colour block’ nevű stílusirányzatot, melynek lényege a minta nélküli, nagy színes felületek találkozása.
Azért az is igaz, hogy Kalmár bál vendégei, főként a szülők, nem a trendet nézték, amikor kiöltöztek. Ez így is van rendjén, hiszen a mai helyzetben, már maga a báli részvétel is megfontolandó kiadásözönnel jár, ami sajnos látszott vendégek létszámából is. Akik viszont ott voltak, a maguk módján és pénztárcájukhoz viszonyítva megadták a helynek és az alkalomnak a tiszteletet. Nem utolsó sorban - mint amivel kezdtük - megadták a tiszteletet gyermekük, unokájuk szalagavatójának, leendő szakmájának.
Kapcsolódó cikkünk:
Könnyed tradíciók - Kalmár báli tudósítás (2011.)
