Csak a jó munka, a jó mű érdekeli Geszler Mária Munkácsy-díjas művészt, aki ötven éve kerámiaművészként alkot, pályájára nagy hatást gyakorolt a női művész sors és elődjeinek gazdag életútja. A keramikusművészt csütörtökön tüntették ki Kossuth-díjjal a Parlamentben.
"Elég aszkéta módon élek, engem csak a jó mű érdekel, a díjakra nem szoktam gondolni, ezért nagy meglepetés volt az elismerés" - kommentálta a díjat az MTI-nek Geszler Mária, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, akit a magyar népművészet hagyományaira épülő, ugyanakkor a kerámia, a fotográfia és a komputergrafika ötvözésével új stílust teremtő, sajátosan expresszív alkotóművészete elismeréseként díjaztak csütörtökön.
"Az én sorsom az egy tipikus női művész sors: gyerekeim, férjem, unokáim vannak, közben tanítok, nyelveket tanultam, utazok és kiállítok és minden áldott nap hajnaltól éjszakáig dolgozom" - vallott magáról a Szombathelyen élő, pesti zeneművész családból származó alkotó, aki életművének ars poeticáját 2017-ben megjelent Női vonal című könyvében foglalta össze.
A keramikus felidézte: az 1960-as évek első felében végzett a budapesti Iparművészeti Főiskolán kerámia szakon. Mint mondta, pályakezdő éveinek egyik legmeghatározóbb élménye volt hódmezővásárhelyi tartózkodása a majolikagyárban üzemgyakorlaton. "Itt találkoztam a magyar népművészet gyönyörűségével, pesti lányként szíven ütött a Tornyai János Múzeumban felhalmozott néprajzi érték"- emlékezett vissza a művész. Ez az élmény nagy hatással volt alkotói tevékenységére is.
A művész nagy jelentőségűnek nevezte, hogy az 1960-as, 1970-es években a Kecskeméti Kerámia Stúdió megalakulásának köszönhetően találkozhatott az ország többi alkotójával, valamint megismerkedhetett a külföldi kollégákkal, új technológiákkal. "Ekkor a fotográfia forradalmát éltük és megismerhettem a legegyszerűbb komputereket is, csodálatos időszak volt" - fogalmazott.
Felidézte azt is, hogy amikor Magyarszombatfán a kerámiagyárban tervező keramikusként dolgozott, magával ragadta az ipari táj, amely visszatérő motívum lett a munkáiban. Mint mondta, az egész ipari kultúra, a munkások életvitele, a látvány mélyen megrendítette és inspirálta.
A művész munkáját a meditáció jellemzi. "Alkotás közben az ember homályosan és ösztönösen tapogatózik a belső vizuális világában. Ez a gondolkodás titkos folyamat, ami csak akkor zárul le, amikor leteszem az agyagba" - vallja a művész, aki azt tervezi, hogy a kerámiaművészet mellett a családja történetét bemutató könyvön is dolgozik majd.
"Elődeim olyan sok szépet és nemeset cselekedtek, ezekről sok családi dokumentum maradt fent, amit egy képeskönyvben szeretnék bemutatni" - mondta a Kossuth-díjjal kitüntetett keramikus.
