A Kossuth-díjas színésznő október 12-én igazán különleges önálló esttel áll a hódmezővásárhelyi közönség elé. A számos újdonságot és titkot tartalmazó előadásról apró részleteket azért megtudhattunk.

Interjú

Egy színvonalas önálló est mindig nagy élményt nyújt a közönségnek, azonban a júliusban indult darabban nem csak a már jól ismert szerzeményekkel találkozhatunk, hiszen a dalok és szövegek egy részét kizárólag Önnek írták legnevesebb íróink, zeneszerzőink. Ezek szerint a dalok, prózák elkészültéig csak sejteni lehetett, hogy mi fog elhangozni az előadásban. Milyen érzés volt ebben az enyhe bizonytalanságban készülni az estre?

Nem nevezném bizonytalanságnak, inkább folyton változó, képlékeny, mégis felszabadító, inspiratív és kreatív szabadságnak. Eredetileg Vörös Róbert barátommal, az est szerkesztőjével és rendezőjével mi is hagyományos önálló estben gondolkodtunk első alkalommal, így először a korábban általam énekelt sikeres dalokról beszélgettünk. Aztán nagyon hamar rájöttem, hogy nem ilyen estet szeretnék. Nem szeretek visszafelé nézni, nem érdekel a múlt, sokkal jobban vonz a kaland, az ismeretlen, az újdonság. Így kerestük meg végül kortárs író, szövegíró és zenész barátainkat azzal, hogy írjanak dalokat, verseket arról, ami most, 2012-ben foglalkoztatja őket - persze úgy, hogy gondoljanak bele engem is, hiszen én éneklem el majd az új dalokat. Íróbarátainknak pedig konkrét, kissé provokatív kérdést tettünk fel: „Mit nem mondana el egy férfi egy nőnek?”. Ahogy elkezdtek érkezni a művek, az egész gyönyörű izgalmas, játékos kalanddá vált.

Mennyire jöttek be az előzetes számításai az elkészült művekkel kapcsolatban?

Mondhatom, igazán fantasztikus dalok születtek. Egészen különleges műveket kaptam Hrutka Róberttől, Bereményi Gézától, Kamondy Ágnestől, Karafiáth Orsolyától, a fiatal, frissen végzett Nyitrai Lászlótól, Bella Mátétól, de még a táncművész Gergye Krisztiánt is sikerült rávennünk egy dalszöveg megírására, és fordított dalokat Forgách András író, Ács János, színházrendező és maga Vörös Robi is, aki az est rendezője egyben. És még vannak további ígéreteim is művészbarátoktól. Boldog vagyok, hogy ezeknek a fantasztikus szerzőknek ennyi minden jutott eszébe velem kapcsolatban.

Az írókat arra kérte, hogy olyan dolgokat mondjak el, melyet egy férfi egyébként soha nem mondana el egy nőnek. Mennyire voltak meglepők a válaszok, sikerült-e megvilágosodni?

Az írókkal kissé nehezebb dolgom volt, hiszen többnyire nagyon szemérmes emberek. Ezért is fordultunk hozzájuk egy konkrét kérdéssel. Megmondom őszintén, már maga a levelezés is igazi, különleges élmény volt. A levélváltásokból néhányat fel is olvasok az est folyamán, és ezúton is külön köszönöm szerzőiknek, hogy hozzájárultak ehhez. Emellett kacagtató-vérlázító, férfias-szemérmes, érzéki-szemtelen, egyszóval pompás művek születtek. Nagyon hálás is vagyok Nádas Péternek, Térey Jánosnak, Lőrinczy Attilának, Hamvai Kornélnak, külön Bartis Attilának, aki egy készülő regénye részletével tisztelt meg, és nem utolsó sorban Závada Pálnak, akit igazán intim, mondhatni pikáns válaszra ihlettem.

Ha minden igaz, akkor a férfiak titkai ki lesznek teregetve. Mit tudhatunk meg a nők titkairól?

Természetesen konkrét férfiak és nők titkait nem teregetem ki. De az előadásban elhangzó dalok és szövegek - hol játékos, hol szívbemarkoló, néha évődő, néha humoros formában - mégiscsak a boldog vagy fájó, szárnyaló vagy épp kifacsaró kapcsolatainkról, szóval az életünkről szól. Remélem, ez az érzelmi kaleidoszkóp az est végére közelebb viszi a nézőket a titok megfejtéséhez.

Mi adta az ihletet ahhoz, hogy belekezdjen az est összeállításába?

Az ügynökségem évek óta győzködött, hogy csináljak egy önálló estet, mert sok megkeresés érkezik hozzájuk emiatt, de én nem éreztem ennek szükségét és nem éreztem annak idejét sem, hogy ezen gondolkozzam. Idén tavasszal viszont egyszerűen mintha minden azt akarta volna, hogy ez létrejöjjön. A Nemzeti Színházban épp nem próbáltam új darabot, Vörös Robi barátom, az est szerkesztője és rendezője szintén ráért, így végül összeültünk és nekiálltunk tervezgetni. Kezdetben csak beszélgettünk sokat, a világról, az életünkről, majd elkezdtünk dalokat válogatni, és egyszer csak rájöttünk, hogy új dalok és szövegek kellenek. Onnantól kezdve fantasztikusan inspiratív volt az egész munka, olyan volt, mint egy nagy, közös utazás ismeretlen tájakon. Nagyon boldog vagyok, hogy végülis belevágtunk és megcsináltuk. Remélem a közönségnek is sikerül akkora élményt adnom ezzel az esttel, mint amekkorát számomra jelent estéről estére.