A 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékezik Magyarország június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján. Az Emlékpontban konferenciát rendeztek.
Június 2-án, a Trianon gyászos napján című konferencia megnyitó előadásában Raffay Ernő történész, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott dékánja kifejtette: az 1920-as években Magyarországot acélgyűrűbe fogták a környező államok, amelyek haderejüket minden korábbinál nagyobbra növelték, s közben a megszerzett területeken magyarellenes intézkedések sorát vezették be.
– Maga a trianoni békeszerződés a múlt, de hatásai máig érezhetők – fogalmazott a professzor.
– Magyarország nyugati részeinek Ausztriához való csatolásáért mindent meg kell tenni – ismertette az 1918. november 12-én megalakult Német-Ausztriai Köztársaság államtanácsi határozatát Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem professzora. A több mint négyezer négyzetkilométernyi terület és a 345 ezer lakos átadásáról 1921. május 31-én született jegyzék, amely alapján az osztrák csendőri erők megkezdték a kijelölt területek megszállását. Előrenyomulásukat azonban a Rongyos Gárda erői állították meg, míg október 4-én Felsőőrsön kiáltotta ki a Lajtabánságot Prónay Pál.
Előadásában Vizi László Tamás főiskolai tanár, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese cáfolta az a korábbi időkben általános véleményt, hogy a trianoni békediktátum aláírására valójában súlytalan politikusokat küldött a magyar állam. A békeszerződést aláíró Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszterként volt a Teleki-kormány tagja. Az orvos az első világháború számos harcterén teljesített szolgálatot, orvos-ezredesként tért haza és keresztényszocialista tevékenysége során országgyűlési képviselői mandátumot ért el, majd lett a kormány tagja. A másik aláíró, Drasche-Lázár Alfréd katonai pályáját egy baleset törte ketté, amely után jogot és nyelveket tanul, és a diplomácia területén ér el sikereket, de a kormány ülésein a jegyzőkönyvek vezetésével is megbízták.
A trianoni békeszerződés eredményeként számos püspökség területe került az új határokon túlra – mondta el a konferenciát záró előadásában Miklós Péter. Az Emlékpont intézményvezetője kifejtette: az Apostoli Szentszék Csehszlovákia esetében az újonnan született ország kérésének eleget téve a magyar püspökök helyére szláv egyházi vezetőket nevezett ki, szem elől tévesztve mind a magyar ajkú hívek érdekeit, míg a kánonjog előírásait.
