Hosszú és tragikus utat járt be az a 1800 vásárhelyi fiatal, akik 16-20 évesen kerültek a háború poklába. 70 évvel ezelőtt, 1944. szeptemberében fegyvertelen munkaszolgálatra vonultatták be a levente korú fiúkat.
A Tisza mentén végeztek erdőirtást, majd a Dunántúlra, Zircre vezényelték át őket mezőgazdasági, vasúti és romeltakarítási munkálatokra. A front előtt haladva ’45. március végén érkeztek az osztrák-magyar határra. 1945. április 4-én a történelmi Magyarország egykori határán, a Lajta folyónál kerültek két tűz - szovjet és német - közé, ahol az aknazáporban 12 vásárhelyi fiatal azonnal szörnyethalt, ketten pedig a gráci kórházban hunytak el. A többiek szovjet fogságba estek, majd a gyűjtőtáborokból ukrajnai lágerekbe hurcoltál őket, ahonnan az embertelen körülményeket túlélők csak évek múlva térhettek haza szülővárosukba.
Ezek a fiatalok fegyvert soha nem fogtak a kezükben, mégis háborús bűnösként bántak velük a „felszabadítónak” nevezett szovjetek, majd a kommunizmus évtizedei alatt nem emlékezhettek a fronton és a fogságban elhunyt bajtársaikra.
Több mint száztizen vesztek oda a háború és a lágerek poklában. A Történelmi Vitézi Rend gyertyagyújtással emlékezik a vásárhelyi leventék elhurcolására szeptember 26-án, pénteken este 6 órakor, a Szent István téren álló emlékkőnél.
