Október 14-én délután Hódmezővásárhelyen, a Fülöp Mihály Magyar Kupa versenysorozat zárónapjának díszvendége, a 2012-es londoni olimpián kardvívásban aranyérmet szerzett Szilágyi Áron volt.
Fotók: VH
Izgatott gyerekek, autogramkérők és fotózók hada várta az eredménye és a média által példaképnek állított olimpiai bajnokot, aki akarva akaratlanul a vívósport hazai népszerűsítője lett.
VH : Véleményed szerint Fülöp Mihály vívó versenysorozat mekkora jelentőséggel bír a sportág népszerűsítésében a fiatalok között, és számodra ez mennyire fontos?
Szilágyi Áron: Természetesen nagyon fontos, hogy a verseny eljusson a vidéki állomásokra is, hiszen nem lehetünk csak Budapesten. Ezért is örülök, hogy elég sok vidéki városba eljutok és népszerűsíthetem a sportágat. Nagyon fontos az utánpótlás bázis bővítése, hiszen ez az alap. Nagy létszámú kezdő vívókból kerülnek ki a tehetségek és belőlük lesznek az olimpiai bajnokok. Én például egy 40 fős vívó csoportban kezdtem és már csak én vívok versenyszerűen. A vidéki városok megerősödésével pedig talán magára talál egy kicsit a vívósport is és az eredmények is jönnek majd.
VH: A mai utánpótlás helyzete mennyivel másabb, mint amikor anno te kezdted el a sportot 9 éves korodban?
Sz. Á.: Nem kezdtem én olyan régen a vívást, 13 éve volt. Én ugyanabban a Vasas vívóteremben edzek most is, ahol a legelején elkezdődött minden. Nagyon szerencsés helyzetben voltam, hiszen a világ egyik legjobb edzőjéhez kerültem, Gerevich Györgyhöz, akinek édesapja Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok. Ez a szerencse mondhatni az egész eddigi pályafutásomat végigkísérte. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a tehetség végül úgyis megtalálja magának az utat. Ha például itt Hódmezővásárhelyen egy olyan fiatal kerül le a vívóterembe, akiből olimpiai bajnok, vagy válogatott vívó lehet, akkor ő biztosan meg fogja találni az útját a sikerhez.
VH: Említetted Gerevich György mesteredző nevét, vele milyen kapcsolatod volt?
Sz. Á.: Harmonikus volt. Közöttünk szinte nem is edző-tanítványt, hanem bensőségesebb kapcsolat volt. Nagyon nagy mélyponton voltam, mikor őt 2008-ban elvesztettük, és nehezen tudtam magamra találni. De ebből is szerencsésen jöttem ki, hiszen megtaláltam a Vasas vívóterem „másik végében” Somlai Béla vívómestert, akivel azóta folytatom a munkát.
VH: Előző edződtől a vívás fortélyain kívül mit tanultál, mint embertől?
Sz. Á.: Nagyon sok mindent. Egy apafigura volt nekem. Úgy tartotta, hogy először az életre kell nevelni a sportolót, utána pedig a sportra. Nagyon sok mindent tanított nekem, a legfontosabb dolgokat talán tőle tanultam.
VH: Egyik interjúdban említetted, hogy neked nagyon fontos a családod és a barátaid. Egy-egy versenyre készülés közben mennyi időt tudsz rájuk fordítani?
Sz. Á.: Jóval kevesebbet, mint szeretnék. Az olimpiai felkészülés során hazai és nemzetközi edzőtáborok, versenyek voltak folyamatosan, így keveset tudtam otthon lenni. Ezért is jöttem haza 3 nappal előbb az olimpiáról, és azóta valamennyire sikerült a szeretteimmel töltött időt pótolnom, bár nem teljesen. Rengeteg megkeresésnek kell eleget tennem, de azért mégiscsak többet tudok velük lenni szabadidőmben, mint az olimpiai felkészülés során.
VH: Elgondolkodtál már azon, hogy mivel foglalkozol majd ha az aktív sportoló karriered véget ér?
Sz. Á.: Most két szakra is járok, az ELTE nemzetközi tanulmányok szakára, és levelezőn a Károli Gáspár pszichológia szakra. Ez a két irány érdekel. Amíg vívók, addig lehetőségem van tanulni, ezzel próbálok együtt élni. Majd később elválik, hogy ezen szakok közül melyik az, ami majd megfog, és melyikkel fogok a későbbiekben foglalkozni.
VH: Eszedbe jutott már, hogy ha visszavonultál, akkor egykori mesteredződ nyomdokaiba lépve az utánpótlás nevelésére add a fejed?
Sz. Á.: Nem gondolok most arra, hogy vívóedző legyek, nem is végzem el a Testnevelési Főiskolán a vívóedzői képzést. Most mással vagyok elfoglalva, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy egy olyan tudást kaptam Gerevich Gyuri bácsitól és Somogyi Béla mestertől is, amit egyszerűen nem szabad magamban tartanom, és amit a későbbiekben valamilyen úton-módon át kell adnom a fiataloknak. Még nem tudom, hogy milyen formában, nem feltétlenül edzőként. Azt hiszem, hogy 22 évesen ezen még kicsit korai gondolkodni.
A október 13-14-én a Hódtói Sportcsarnokban huszonkilencedik alkalommal megrendezett Fülöp Mihály Magyar Kupa versenysorozat keretében, a Csomorkány Kupa országos újonc és gyermek korosztályú, illetve a felnőtt „B” kategóriás tőr egyéni és csapatverseny díszvendége volt Szilágyi Áron, aki a díjakat adott át és közönségtalálkozón vett részt. A 2012-es londoni olimpia magyar csillaga a Vásárhelyi Híreknek adott interjú végén még azt is elmondta, már újból elkezdett edzeni és készül a 2013-as Budapesten megrendezésre kerülő Vívó Világbajnokságra.
