Tavaly november 15-én a Hódmezővásárhelyen a Zrínyi Miklós Laktanyában a kibocsátó ünnepségen búcsúztatott Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport 7. állománya Afganisztánban korántsem veszélytelen műveletet hajtott végre.
A Magyar Honvédség afganisztáni szerepvállalásának egyik fontos - és korántsem veszélytelen - alkotóeleme az OMLT (Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport) feladatainak ellátása. Jelen pillanatban az 5. Bocskai István Lövészdandár katonáiból álló OMLT 1.7 váltás végzi a 2/3. Afgán Lövészzászlóalj (azaz KANDAK) mentorálását, amelynek keretében 2011. december 27. és 2012. január 4. között közös műveletet hajtottak végre Baghlan tartomány Nahrin és Burka járásaiban.
A művelet elrendelésének egyik oka sokaknak megdöbbentő lehet, de a hazánktól több mint 4000 km-re élők számára mindennaposnak számít. Az említett két járásban ugyanis számos hadúr igen sajátos megközelítésben értelmezi a törvényt és annak betartását. Saját magánhadseregükre támaszkodva dacolnak az Afgán Nemzeti Rendőrség (ANP) parancsaival, és a lakosságot félelemben tartva, nyíltan a legkülönfélébb bűncselekményekből tartják fent hatalmukat. Természetesen ahol több fegyveres banda is létezik, ott számolni kell a bandák közti leszámolásokkal is, ami gyakran a polgári lakosság soraiból szed áldozatokat.. Hatalmukkal gyakorlatilag súlytalanná tették (megszégyenítették) az afgán hagyományok szerint működő „Vének Tanácsát”, amely az ősi idők óta a helyi igazságszolgáltatást végzi.
A művelet másik oka, hogy mialatt az északi Kunduz tartomány afgán és szövetséges csapatai tisztogató akciókat hajtottak végre, a tálib fegyveresek az általuk figyelembe nem vett tartományi határokon átszivárogva kerestek menedéket Baghlanban.
Közel ötszáz fő (az afgán rendőrség, az afgán hadsereg és a magyar-amerikai OMLT) vágott bele a két járásra kiterjedő műveletbe, ami természetesen - a helyi viszonyok miatt - keményen „vadkeleties” módszerekkel valósult meg.
Elsősorban a lakosság bizalmát kellet elnyerni, hogy fontos információkat merjenek megosztani a tudomásukra jutott törvényszegőkről és az ellenállókról. Ennek a legcélszerűbb eszközei a kiterjedt és meggyőző hatást keltő járőrözések, ellenőrző-áteresztő pontok üzemeltetése és folyamatos jelenlét minél több helyszínen (SHOW OF FORCE).
A siker első jelei hamar megmutatkoztak, mivel a lakosság meglepően pozitívan fogadta az odaérkező biztonsági erőket. Ennek egyik oka az volt, hogy a napokkal korábban történt bányaszerencsétlenség után – melyben 11 bányász vesztette életét – a magyar PRT (Tartományi Újjáépítési Csoport) segélyadományokkal segítette az áldozatok családjait. A bizalom jeleként egyre többen jelentek meg az önkormányzati épületnél, panaszokkal és bejelentésekkel telítve. Így folyamatosan körvonalazódott a bűnözők kiléte és holléte. Ezek eredményeként megtörténtek az első letartóztatások, ahol jó néhány „kishal” akadt horogra (gyilkosok, tálib szimpatizánsok és egy bűncselekményekkel vádolt rendőr).
A nyolc nap legkomikusabb eseménye is ekkor történt: az egyik bűnöző, hogy kihasználja mozgékonyságát és a szűk sikátorokat, lóháton akart menekülni. Majd két AK gépkarabélyból tüzet nyitott az érkező erőinkre, amit a lovával előtte nem közölt, ezért az ijedtében levette hátáról rettenthetetlen lovasát. A helyszínen ő volt az egyetlen, aki nem nevetett a letartóztatás során.
A következő néhány napban a jelenlétfenntartó járőrök egyre jobban megközelítették a hadurak lakóhelyeit, akik világos ultimátumot kaptak: „Vagy tárgyalnak a fegyverletételről, vagy harcban esnek el!”. Annak érdekében, hogy nagyobb nyomatékot kapjanak a szövetségesek szavai, két AH-64 (Apache) lebegett folyamatosan a tárgyalófelek feje fölött.
A végső tárgyaláson az OMLT szándékosan nem vett részt, de a KANDAK parancsnok is elég volt a sikerhez, mivel ezekkel a szavakkal nyitotta meg a megbeszéléseket:
„Tisztelt Uraim! Bizonyára vannak Önök között, akik pusztán taktikából kívánják aláírni ezt az egyezményt. Biztosíthatom Önöket, hogy az ilyen embereket vagy a nemzetközi, vagy az afgán különleges erők fogják hamarosan felkeresni. Talán három nap, talán három hét, talán három hónap, de eljönnek értük. Hogy képesek így a családjaik, a gyermekeik szemébe nézni? Kérem mindannyiukat, tegyék le a fegyvert és vessék alá magukat a Vének Tanácsa ítéletének!”
Nem meglepő tehát, hogy mindenki elfogadta a tárgyalás feltételeit, aláírta az egyezményt és alávetette magát az ítéletnek, melyet a hagyományok szerint a Vének Tanácsa hozott meg (vallási vezeklés és tetemes jóvátételek kifizetése).
A művelet utolsó napján tartott sajtókonferenciának kettős célja volt. Üzenet a békeszerető embereknek és üzenet azoknak, akiket ezután szólítanak fel a fegyver letételére.
