A hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában, Szmrecsányi Boldizsár kiállításának látogatói talán nem is gondolják, hogy márvány szobrainak a köve nagyrészt ugyanabból a bányából származik, amelyben Michelangelo is válogatott. A nagy itáliai szobrász összes műve, köztük a Pieta is e hatalmas márványlelőhely anyagának legjavát használta.
Az idehaza és külföldön is jól ismert Szmrecsányi Boldizsár a nagy elődhöz hasonlóan a bánya legfehérebb kövéből a legegyszerűbb eszközökkel, vésővel és kalapáccsal „bontja ki” a benne rejlő szépséget. Így jönnek létre zárt kőtömbjeiből kezet, lábfejet, ülő aktot, fejet, anya-gyermek párost vagy szinte absztrakt formát ábrázoló művei. Szmrecsányi Boldizsár, művésznevén Boldi ha művészetéről nyilatkozik, mindig az derül ki, hogy egyértelműen szenvedélye a kő. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy közülük is különösen közel áll a szívéhez a statuario márvány, ez a vakítóan fehér, finom szemű kő. A legszebbjét a Carrara környéki bányákban bányásszák már vagy kétezer éve.
Az Alföldi Galéria földszinti termeiben a kiállított ötvenhat plasztikája az innen származó márványszobrai mellett, gránit, mészkő, illetve patinázott bronz szobrokat és két pirogránit alkotást is láthatunk.
Miután Szmrecsányi Boldizsár Lechner Ödön ükunokája, úgy döntöttek a kiállítás rendezői, hogy az ország különböző közgyűjteményeiben, illetve a családtagoknál őrzött hagyatékkal töltik meg a falakat. Így megjelentek Lechner Ödön építész eredeti tervrajzai, épületének korabeli fotói, Lechner Gyula festőművész, műfordító tájképei, ifj. Lechner Ödön festőművész csendéletei, valamint Szmrecsányi (Pajtás) Ödön festőművész világháborús, huszár és kocsmai életképeket ábrázoló karikatúrái is.
„E művekre rápillantva az embernek olyan érzése támad, hogy abból se elvenni, se hozzátenni nem lehet” – mondta találóan Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója.
Az április 12-ig látható tárlaton Boldi alakjaiban megjelenik a jó pásztor, az anyaság, a zene és a harc, a szakrális művek pedig a világvallásokra asszociálnak. Számtalan lehetőség rejtőzik még a szobrokban, a tökéletesre lesimított formákban, a finom vonalak játékában, a látványukban. Márványszobrainak érintése pedig külön élmény: a felület tökéletesre csiszolt, sima. Az érintés mellé egy másik, egy magasztos élmény is társulhat: a gondolat, hogy örökbecsű szobrait Michelangelo ugyanebből a márványból alkotta.
