Szekeres Imre Gyula 2008-ban az Emlékpont akkori rendhagyó történelemóráján már elmesélte, az egyébként könyv alakban is kiadott Gulágban töltött nyolc és fél évi munkatábori életét. A most 90 éves bácsit február 24-én ismét meghívták, hogy a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja előtt beszéljen a mai fiataloknak azokról a bizonyos időkről.
Fotók: VH
Szekeres Imre Gyula bácsi ezúttal nehezebben találta a szavakat, ami tiszteletet parancsoló korával is összefügghet, de nehezen találhatók a szavak még így 65 év távlatából is, a munkatáborok több millió halottat követelő kegyetlen világáról. Ő azon kevesek egyike, akik túlélték a Gulágot, annak is egyik leghírhedtebbjét a sarkkörön túli vorkutai munkatábort. A most 90 éves Szekeres Imre Gyula Vásárhelyen született, és egykoron a Kokronban, vagyis a Hódiköt elődjében dolgozott mint géphurkolósegéd. Kémkedés vádjával 1945-ben a szovjet belbiztonsági szolgálat letartóztatta és a Gulagra internálta.
Mi volt a „bűne” Szekeres Imre Gyulának? Ahogy elmesélte, leventeként front elől az ország közepéről nyugatra menekített vállalatát követte Magyarország nyugati határig, itt kapott párhetes katonai kiképzés, amelyen felkészítették a front mögötti harcra is, de soha sem vett rész semmiféle harci cselekményben. Egységével vonulgatott nyugatra Ausztria területén, ahol is egy osztrák gazda fogadta fel gazdaságába, és itt ment fölötte át a front, ahonnan kalandos út után szerencséses hazaérkezett lakóhelyére, Hódmezővásárhelyre 1945. május 14-én. Ezután 4 hónapra kezdődött élete nagy tragédiája, amikor is augusztus közepén a cséplőgép mellől elhurcolják az oroszok, majd megjárja a poklokat a szibériai Vorkuta „haláltáborából” 8 és fél év múlva térhetett haza.
Szekeres Imre Gyula közvetlenül szenvedő alanya volt, az Emlékpont rendhagyó történelemóráján részt vett gimnazisták számára felfoghatatlan életveszélyes állapotoknak, a rendkívüli hidegnek, az éhezésnek, a köztörvényesek halálos terrorjának, a táboron belüli lopásoknak, rablásoknak.
