Néhány hete, hogy "Csele", a műholdas jeladóval felszerelt kiskunhalasi szalakóta átrepülve az esőerdők és egyben az Egyenlítő felett, megérkezett a Kongói Demokratikus Köztársaság szívébe. Innen már a fás szavanna, és a déli félteki esős évszak vár reá, mely alighanem optimális feltételeket biztosít madarunknak.
Ezt látszik alátámasztani a vonulási stratégiájában beállt változás is, ugyanis az eddigi, akár több ezer km-es röppályáit most már gyakorta szakítja meg rövid, pár napos pihenőkkel. Az elmúlt három hétben így szép lassan „araszolgatva”, újabb 1200 km-t megtéve átszelte Kongót, és jelenleg Zambiában, a Zambézi-folyó vízgyűjtő területén tartózkodik.
További örömteli hír, hogy "Pétör" - az orosházi szalakóta- jeladója 2 hét kihagyás után újra működik. A két madár szeptember 7-én egyszerre indult el Magyarországról, és fej-fej mellett haladva, alig egy hét alatt érték el a Szaharán túli első megállójukat Csád illetve Szudán déli területein. Itt jó másfél hónapig pihentek, gyűjtötték az energiát az előttük elterülő esőerdei szakasz leküzdéséhez.
Először "Csele" vágott neki a következő 2000 km-es szakasznak, majd itthon a képernyő előtt az ornitológusok izgatottan várták, hogy "Pétör" mikor indul utána. "Pétör" jeladója azonban egyre ritkábban adott hírt, és úgy tűnt, hogy a madár már második hete nem mozdult semerre, ami nem kis aggodalomra adott okot. Nemrég végre megtört a csend, és "Pétör" jeladója Angola északi részéről jelentkezett, üzenve hogy az orosházi „legény” is köszöni szépen, jól van. Azóta újabb 700 km-t tett meg, felzárkózva "Cseléhez", és most a két madár ismét fej-fej mellett (egy szélességi körön), ám egymástól 700 km távolságra halad a telelőterület irányába.
Na de amit mi telelőhelyüknek nevezünk, nézzük más szemszögből: az valójában nyaralás.
